Skip to content
Hosszú ideje már, hogy a titkod vagyok. A külvilág számára én nem is létezem. Egy bűnöm van. Pont az, amibe beleszerettél, hogy az vagyok, aki.
(tovább…)
Szeretni valakit… Melegséget, megnyugvást adó érzés, azt mutatja tartozol valakihez.
(tovább…)
Borogatom a lelkem, mert megint én vagyok a „fura”, az „összeférhetetlen” vagy a „maradi” és rettenetesen érzem magam.
(tovább…)
Várom a csendet. Várom, hogy a lelkem elcsendesüljön, és végre ne halljam azt a háborgást, amit Te váltottál ki.
(tovább…)
…Kortalanul fáj..Nem létezik olyan elválás vagy elszakadás, amely közben boldog időszakot hozhat ránk, legyünk bármilyen fiatalok vagy idősek. Hisz mindannyian ragaszkodunk!
(tovább…)
Itt ülök egyedül, már 5 éve lesz, hogy csak úgy elmentél. Beszélni se tudtunk, hiába vártalak vissza. Csend volt a kórházban, éjszaka volt. Vártalak nagyon.
(tovább…)
A minden voltál, és talán még annál is több, még ha te ezt sosem hitted el. Bántottál, nem egyszer, és még csak észre sem vetted. Selejtnek tituláltál és eldobtál, mint egy használt rongyot, ami már nem kell.
(tovább…)
Csak egy percet adj még, hogy utoljára elveszhessek a szemedben, mint akkor, ott először… aztán elengedlek.
(tovább…)
Néha még azt képzelem, hogy engem akarsz… Hogy a jelek, amiket látok nem belemagyarázott, élénk képzeletem játéka, hanem szerelmed jelzései.
(tovább…)
Azt hiszem döntöttem. Elengedlek. Muszáj, hisz ha nem teszem meg, akkor csak őrlődöm, várlak és egyre dühösebb leszek, ha nem jössz.
(tovább…)
Ahogy a Szirén című filmben elhangzott, “Erről szól az élet, hogy minden egyes reggel előtted a döntés: mindent megváltoztathatsz.”
(tovább…)
Tudtuk, hogy eljön ez is. Mindenki életében bekövetkezik, hogy egy közeli hozzátartozót, családtagot, egy szülőt elveszít.
(tovább…)
Naponta felteszem magamnak a kérdést:„Miért?” Nem értem, hogy miért kellett így történnie? Hiszen olyan jól indult, olyan jó volt minden, ami volt, megtaláltuk egymást, mégis engedtük kicsúszni a kezünkből a másikat.
(tovább…)
-Hiányozni fog ez a róka-színű szoba. – mondtad. Elmosolyodok a jelző hallatán és a kezemet a fejem alá teszem. Felkönyökölsz és egyenesen az arcomba bámulsz.
(tovább…)
Hat éve már… Ezen a napon indultál el a nagy útra.
(tovább…)
Oly sok vívódás, oly sok átsírt éjszaka, túlélésre játszott nappal után, a bosszúvágy halványodásával a regenerálódás utáni vágy a legfontosabb. A továbblépés.
(tovább…)
Igen, már megint eszembe jutott… Most éppen a rádióból szóló dal szövegében tértél vissza.
(tovább…)
Karba tett kézzel állok a konyhapultnak dőlve.
(tovább…)
Vannak emberek, akik csak rád néznek, és úgy érzed, még a fű is jobban sarjad a tekintetüktől.
(tovább…)