Skip to content
Akkor először, mikor egymás szemébe néztünk, valami elkezdődött. Nem volt szerelem első látásra, de mégis valami fura érdekes vonzódás volt.
(tovább…)
Új fejezet kezdődött az életünkben.
Felelősségünknek érezzük, hogy a lehető legtöbb segítséget nyújtsuk az eszközökkel, melyek a rendelkezésünkre állnak.
(tovább…)
Messze vagyok tőled. Jó ideje már. Tudom, azt kéne mondanom, hogy az idő múlásával egyre kevésbé fáj a hiányod. De ez hazugság lenne.
(tovább…)
Lelked tükrében magamat látom. Nézem a vonásaimat, a mosolyomat, a hajam fényét a te szemeden át.
(tovább…)
Nekem jól esett nézegetni a karácsonykor készült képeket. Jó volt látni a csodaszép karácsonyfákat, az ölelkező családokat, a boldog, csillogó szemű gyerekeket. (tovább…)
Amikor azt mondom: ne vegyél nekem semmit ajándékba, azt komolyan is gondolom.
(tovább…)
Ha valaki kezébe adod szíved, a lelked, hatalmas kockázatot vállalsz, nem tudhatod mit kezd vele.
(tovább…)
Az élet egy hatalmas tenger és a partnerek, a házaspárok együtt hajóznak rajta.
(tovább…)
Elindultam a fejemet kiszellőztetni. (tovább…)
Az éjjel veled álmodtam. (tovább…)
Várd meg azt a Valakit, akinek a te csended az ünnep, az ő ölelése a biztonságot nyújtó fészek.
(tovább…)
Megszerezni, fenntartani a férfi tekintetét, figyelmét, vadászösztönét örökös kérdés a női kávézós kerekasztalnál.
(tovább…)
Több vagy nekem, mint a lelkemet tűzbe hozó szenvedélyes szerető.
(tovább…)
Nem aznap volt a születésnapom. Mégis túlszárnyalta bármelyik szülinapomat ez a nap. (tovább…)
A Vöröskereszt mozgalmat megalapító Henry Dunant születésnapján több mint egy évnyi helytállásért mondunk köszönetet mindazoknak, akik a járvány kapcsán önzetlenül segítenek.
(tovább…)
Te meg Én, egy jól megírt sorsforgatókönyv részei vagyunk.
(tovább…)
A történetünk mesébe illő lehetett volna, ha tudunk egymás létezéséről, viszont az univerzum, eme könnyedséget nem adta meg nekünk.
(tovább…)
Finoman megérintette az arcom és végig simított rajta.
(tovább…)
Egymást szorosan ölelve állnak.
(tovább…)
Bármily meglepő is legyen: a hibáid ellenére is szeretlek. Nem tudom, mit kell ezen úgy csodálkozni. Ha nem így lenne, nem lennék veled.
(tovább…)
Nem tervezgettem veled a jövőt sohasem. Ahogy megláttalak úgy éreztem te vagy számomra az örökké.
(tovább…)
Lefőtt a kávé. A kislányom a hálószobánkban játszik, fél óra múlva kezdődik csak az online oktatás.
(tovább…)
Soha nem gondoltuk, te sem, én sem. Talán a sors játéka volt, hogy találkoztunk.
(tovább…)
Mikor megismertelek, régóta üres lélekkel éltem.
(tovább…)
Augusztus, a nyár legmelegebb időszaka, én a Duna partján fekszem, egy elnyűtt, szürke takarón.
(tovább…)
Nézem a játszótéren boldogan csúszdázó gyerekeket.
(tovább…)
Szeretném tudni, mit jelentek számodra. Mennyire vagyok fontos vagy éppen nélkülözhető. (tovább…)
Hadd ne veszítsük el egymást, legalább csak próbáljuk meg! Tudom, hogy mindig én vagyok, aki bonyolítja a dolgokat, de nem szeretnék az örök második lenni, a titokzatos lány, aki mellett kikapcsolsz és felszabadulsz, de mégiscsak ködös jelenség maradok, aki ritka módon elő bukkan az életedben… -írtam, de nem küldtem el soha.
(tovább…)
Az első reakcióm egy olyan grimasz volt, amin jót derült a zoom-kávézós társaság. Nehezen vagyok ezzel az ünneppel, de valójában az összes ünneppel. Ráadásul az elmúlt években egyre megújuló speciális helyzetekben talált rám ez az ünnep (is).
(tovább…)
Kilenc éve volt, úgy emlékszem. Izgatottan vártam a buszmegállóban, csokival és egy üveg borral a kezemben. Csak néhány perces séta volt a lakásig.
(tovább…)
Tudom, hogy rengeteg véletlen összejátszásának köszönhetem, hogy találkozhattunk.
(tovább…)
Késő éjjel van, megint álmatlanul forgolódom. Hallgatom az eső halk, monoton kopogását. Mióta elmentél, hogy külföldön találd meg a számításod, nem vagyok önmagam. Csak lézengek kedvetlenül, szomorúan.
(tovább…)
Mi olaszok, kik úgy szeretjük az életet és annak minden apró rezdülését és momentumát most egy új korszak küszöbén állva, otthonainkból árasztjuk a világ felé az összefogás, a szeretet, a türelem, a kitartás megannyi érzelemhullámát.
(tovább…)
Első beszélgetés, első találkozás, első csók. Sokszor úgy hozza a sors, hogy lesz valaki az életedben, aki megdobogtatja a szíved, de távol van.
(tovább…)
Nem tudom, ki hogy van vele, én imádom a karácsonyt. Szeretem a színeket, az illatokat, a csillogást.
(tovább…)
Jó pár évvel ezelőtt Szatmárcsekén voltunk, ahol a híres, misztikus csónak fejfás temetőben egy furcsa ismétlődésre figyeltem fel.
(tovább…)
Közel vagy, de mégis olyan távol. Félsz. de én is félek. Mikor bontjuk le végre a falainkat?
(tovább…)
Nélküled elveszett vagyok. Olyan, mint aki eltévedt az erdőben. Együtt mentünk be, de aztán valahogy elveszítettük egymást.
(tovább…)
„Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon.”
(tovább…)
Szoktatok gondolkodni, hogy mi lehet a hosszú, boldog házasság titka? Van egyáltalán ilyen?
(tovább…)