Skip to content
Juli a távolba meredve bámult ki az ablakon, miközben kezei rutinos mozdulatokkal öltöztették Petrust.
(tovább…)
A társadalmunkban egy anya valamiért bűnhődik, bármit is csináljon.
(tovább…)
Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy a dolgok, amik hozzánk tartoznak, visszatalálnak hozzánk.
(tovább…)
Amikor egy édesanya életet ad a gyermekének, akkor nem csak ő, hanem még sokan örülnek a pici világrajöttének. (tovább…)
Szeretni valakit… Melegséget, megnyugvást adó érzés, azt mutatja tartozol valakihez.
(tovább…)
Meghalt Apu. – hallottam a telefonban.
(tovább…)
Lelkem minden rezdülésével akartalak téged. Nem számítottak félelmek, józan érvek, sokszor még a szemem előtt zajló jelenetek sem. Nem akartam észrevenni, hogy nem ugyanazt akarjuk.
(tovább…)
Oly sok mindent szeretnék elmondani neked, amiket sosem tehetek meg, és milliónyi bennem a kérdés, amikre sohasem kaphatok választ.
(tovább…)
Hiszem, hogy az egyik félben hamarabb kialakulhat ez az érzés és azt is, hogy előfordul, hogy jóval hamarabb megkapod fentről az üzenetet, hogy megtaláltad a társad. Ezt igazán elmondani nem lehet, csak érzed: ő neked született.
(tovább…)
Soha nem gondoltam volna, hogy lesz olyan valaki az életemben, aki a mindent jelenti. Kolléga, barát, és végül egy testi-lelki szerelem!
(tovább…)
Csak egy félig megálmodott álom voltál, amiből fel kellett ébrednem. Egy futó kaland, ami mégis sokkal többet adott, mint reméltem és sokkal-sokkal többet vett el mint vártam. Megadtam magam… nem neked, a saját érzéseimnek.
(tovább…)
Hirtelen, villámcsapásként érkeztél az életembe és pont ilyen hirtelen jött, egyik pillanatról a másikra a felismerés, hogy mennyire passzolunk. Aztán az, hogy mennyire szeretlek…
(tovább…)
79 napja van már annak, hogy próbállak elengedni. Komolyan. És nem azért, mert már nem szeretlek. Hanem pont azért. Eddig azt vallottam, hogy ha valakit szeretünk, akkor igenis harcoljunk érte. Mert bár ez a nehezebb út, mégis megéri majd.
(tovább…)
Csak egy percet adj még, hogy utoljára elveszhessek a szemedben, mint akkor, ott először… aztán elengedlek.
(tovább…)
Tudtam, eljön majd ez a nap is egyszer, hiszen csak pár utca választ el minket, de reméltem, hogy nem ilyen hamar, sőt ha a sors elég kegyes, akkor csak egy következő életben.
(tovább…)
Ülök a tengerparton és a hullámokat nézem. Ha itt lennél…hmmm… De nem vagy itt. Egyedül figyelem, ahogy fodrozódik a tenger és közben a kavicsokat fürkészem, melyeket ki-be sodor a víz.
(tovább…)
Azt hiszem döntöttem. Elengedlek. Muszáj, hisz ha nem teszem meg, akkor csak őrlődöm, várlak és egyre dühösebb leszek, ha nem jössz.
(tovább…)
31 évesen, egy nagyon nagy bukás, felállás, 5 év vállalkozásépítés és egy év masszív kiégés után eladta mindenét, majd fél évre Balira költözött.
(tovább…)
El sem tudom képzelni, mit gondolhatsz rólam. Nyilván azt, hogy pszichopata vagyok. De ez nem igaz, és ha belegondolsz, ezt te is tudod.
(tovább…)
A szemei kisírtak voltak, megint bántotta András – nevezzük így a férfit. Azt a férfit, aki egyszerre volt a szenvedélye és keserűsége, szerelme és ellensége.
(tovább…)
12 hét. Hogy mire jöttem rá? Hogy túl lehet élni.
(tovább…)
Szakadó hóesés. Gyönyörű látvány. Mégsem elég szép, nem lehet elég szép.
(tovább…)
Szóval köszönöm. Köszönöm, mindazt a fájdalmat, amit régen mázsás súlyként cipeltem, de most a legnagyobb mesterem.
(tovább…)
Kidobta a francba. Így. Szó szerint ez volt odaírva. Nemrég olvasott egy novellát, nagyon jó írás volt, egy megcsalt, elhagyott nőről, butácska szeretőről.
(tovább…)
Mikor tanulom már meg, mi az elengedés?! Mikor unom meg a folytonos megmártózást múltam jéghideg vizében?!
(tovább…)
Január. Hideg, barátságtalan tél. Minden havas, saras, csúszik.
(tovább…)
Mindig is tudtam, hogy több vagyok neked, mint barát, és én sem titkoltam, hogy nagyon erős erotikus kisugárzással rendelkező nőnek tartalak.
(tovább…)
Milyen könnyen elengedtelek!
(tovább…)
Ilyen is van… Olykor el kell engedni egy embert, vagy bármit….
(tovább…)
Már nem bánom, ha másé vagy, egyszerűen nem.
(tovább…)