Itt ülök egyedül, már 5 éve lesz, hogy csak úgy elmentél. Beszélni se tudtunk, hiába vártalak vissza. Csend volt a kórházban, éjszaka volt. Vártalak nagyon.
Eltelt egy hét. Egy hét azóta, hogy fogtad a kis batyudat és mindent hátrahagyva, rám sem nézve kihátráltál az életünkből, akarom mondani az életemből.
Sötét volt ott, azon helyen, ahol először összetalálkozott a pillantásunk. Mesébe illő is lehetett volna, de a mi életünk valóság, így ez is elmúlik az idővel.