Vigyázat ma egy kicsit merengős kedvemben vagyok. Itt ülök Peking egyik legnagyobb bevásárló központjának éttermében, a kisfiamat éppen leadtam egy szülinapi buliba és azon pillanatok egyikét élem, amikor éppen nem rohanok sehova.
Lassan itt a nyár vége, még annyi minden várhat ránk. Vannak ugyan rémhírek a suli kezdéssel kapcsolatban. Néhány ismerősöm tudja, hogy online suli lesz, van, aki tuti abban, hogy megkezdődik, van, aki a pedagógus sztrájk miatt 5 évi konzervkészletet halmozott már fel.
Az advent és a karácsony az év egyik legszebb időszaka, ugyanakkor kénytelen vagyunk belátni, hogy az egyik legköltségesebb, legstresszesebb, legpazarlóbb is. De nem kell, hogy ez így legyen!
Pár havonta a mindennapos hajtás mellett úgy érzem, muszáj elvonulnunk néhány napra a férjemmel, csak úgy kettecskén. Ha csak szimplán szabadságolnánk magunkat és itthon maradnánk, az ugye nem pihenés. Mert csak csinálsz valami házimunkát, főzöl, pakolsz, ilyesmi.