Csak nézem a szép szemeidet és arra gondolok, hogy minden jobb volt így… Jobb, hogy nem maradtunk együtt, akkor − 8 évvel ezelőtt−, amikor még mindketten szinte gyerekek voltunk.
Olyan vagy nekem, mint a drog. Tudom, hogy csak ártasz nekem, de nem tudok rólad lemondani. Még nem okoztál beteges függőséget, de érzem, hogy ha nem hagyjuk abba, akkor ebbe a „kapcsolatba” belehalok, egészen, testestől, lelkestől…