Skip to content
Összefolytak számára a napok. Már nem is emlékezett, hogy mikor kezdődött.
(tovább…)
Megszülettem, amikor édesanyám életet adott nekem, nem tudom felsírtam-e, nem tudom miért csak én születtem meg, s az a másik nem. Ő nem…
(tovább…)
Beléd szerettem. Nem kellett hozzá sok idő. Miért is kellett volna? Nem lehet nem szeretni a mosolyod, a hangod, az érintésed. A rendmániád, a humorod és a komolyságod. Valami furcsa, elvetemült módon még a mértéktelen egód és az érzéketlen megnyilvánulásaid is szerethetők számomra.
(tovább…)
Majdnem lefagyott ma reggel (is) a kezem, komolyan csak az tartotta némileg melegen, hogy a kisfiam fogta azt. Közben mosoly csempészte be magát az arcomra, és csillogó szemmel néztünk össze
(tovább…)