Amikor még gyermekvállalás előtt álltok, lehet, hogy felmerül bennetek a kérdés: gyerekünk lesz és akkor véget ér az életünk? Főként igaz ez, amikor egy közeli barátotoknak születik gyermeke és ti csak egy-két mozzanatot láttok a teljes valóságból.
„Hagyd csak kicsim, a fele lepotyog a padlóra; majd a mami inkább gyorsan megcsinálja!” Veled is előfordult már, hogy valamilyen hasonló indokkal elhessegetted a gyereket a konyhából? Mert túl nagy rumlit csinál, mert olyankor háromszor annyi a mosogatni való és különben is, egyedül percek alatt megvagy a tennivalókkal.
„Láttad? A gyereke tíz perce ott fetreng a földön, taknya-nyála egybefolyik, úgy hisztizik. Nem igaz, hogy nem tud vele valamit kezdeni. Az enyém ilyet biztosan nem fog majd csinálni, az biztos!” – puffogtam megbotránkozva a barátnőmnek, miközben a kedvenc plázánkat róttuk.
Találós kérdés: szinte minden háztartásban fellelhető, ahol gyerek is van; rajzolni lehet vele, borzasztó könnyen kicsi darabokra törik, cserébe viszont jó zsíros. Gyakori előfordulási helye a gyermek íróasztalfiókjának, esetleg táskájának a legmélye. Mi az?
Köztudott, hogy vannak azok az anyukák, akik mindig királyi többes számban beszélnek. Ilyeneket mondanak, hogy eszünk, iszunk, játszunk, sétálunk, kakilunk, a kedvencem a szopunk, azt hogy miért nem szopiznak, az nem értem, ők szopnak.
