Skip to content
Késő éjjel van, megint álmatlanul forgolódom. Hallgatom az eső halk, monoton kopogását.
(tovább…)
Azt hiszem, ez a legszörnyebb, mellkast szorongató érzés.
(tovább…)
Imádom, mikor azt mondod: sárkány vagy. Elsárkányosodtál.
(tovább…)
Hajnali három óra. Csendesen hánykolódom az ágyamban, képtelen vagyok aludni.
(tovább…)
Itt ülök egyedül, már 5 éve lesz, hogy csak úgy elmentél. Beszélni se tudtunk, hiába vártalak vissza. Csend volt a kórházban, éjszaka volt. Vártalak nagyon.
(tovább…)
A fény erősen belevilágít a szemembe, a konyhából a kávéfőző izgatott zaját hallom, ahogy majdnem szétrobban a kitörni készülő gőztől.
(tovább…)
Bontom a vonalat. Most csak hallgatom a sípolást, és érzem, hogy lassan felemészt valami belső feszültség.
(tovább…)
Felrakom az arcomra utolsó mozdulatokkal azt a vörös rúzst, amit tudom, hogy annyira túlzónak találsz és húzod vele az agyam, pedig tudom, hogy imádod!
(tovább…)
Lelkem minden rezdülésével akartalak téged. Nem számítottak félelmek, józan érvek, sokszor még a szemem előtt zajló jelenetek sem. Nem akartam észrevenni, hogy nem ugyanazt akarjuk.
(tovább…)
Elmentél és hatalmas űrt hagytál magad mögött. Azt hittem, hogy az évek majd segítenek és szép lassan betömködöm ezt a feneketlennek tűnő lyukat emlékekkel, élményekkel, szeretettel és megbékéléssel.
(tovább…)
Emlékszem arra a napra… minden egyes pillanatára. Emlékszem, előtted térdre estem. Zokogva kértelek, hogy ne menj. Maradj még az életemben.
(tovább…)
Vannak éjszakák, amikor nem látogat meg az álommanó. Ilyenkor nem nehezülnek el a pilláim. Hosszú órákon keresztül virrasztok. Rád gondolok. Felidézem az arcod, a hangod.
(tovább…)
Imádom a tavaszt. Számomra a legkedvesebb évszak. Szinte hallom, ahogyan pattannak a rügyek, a hosszú tél után utat tör a fagyos földből újrasarjadó élet.
(tovább…)
Megpróbáltam minden lehetséges módon elmondani neked, hogy mennyire szenvedek a hiányodtól! Kedves voltam és cserfes, mint a kislányok mikor valami után nagyon sóvárognak.
(tovább…)
Éreztél már olyat, hogy minden rendben van az életedben, mégis hiányzik valami vagy valaki?
(tovább…)
“Maradj velem kérlek,
Mert nélküled félek”
(tovább…)
-Hiányozni fog ez a róka-színű szoba. – mondtad. Elmosolyodok a jelző hallatán és a kezemet a fejem alá teszem. Felkönyökölsz és egyenesen az arcomba bámulsz.
(tovább…)
Olyan barátnős életet, amit a Szex és New York bemutat, én sosem éltem. Nem is hiányzott.
(tovább…)
Vannak napok, amikor jobban fáj, van amikor kevésbé. Sosem tudni, mikor múlik el igazán. Mindenki máshogy dolgozza fel a veszteséget, de az érzés ugyanaz: minden megváltozott.
(tovább…)
Egy kedves olvasónk szedte pontokba, mik azok az érzések, amik elkerülnek minket egy igazi, nekünk való társ mellett. Egyetértünk vele? Lássuk csak:
(tovább…)
Amilyen hirtelen toppant az életembe, olyan hamar távozott is. Majd’ egy hónapnyi hullámvasút volt ez.
(tovább…)
Az első nap. Az első hét. Az első hónap…
(tovább…)
Először azt érzed, hogy neked sincs tovább.
(tovább…)