Nem is olyan rég még nem csak egy elképzelés voltunk. Hanem a valóság. Vagy legalábbis valamiféle fantázia, álomkép, amit mindenen át szerettem volna továbbra is életben tartani.
Vártam, hittem és tudtam, hogy egyszer eljön. Ez volt az a nap. Sok fagyott szerelem után, újra melegség öntötte el a szívem. Megállt az idő. Ti is éreztétek már ezt?
Évezrednyi irodalma, tudományos kutatása van az „IGAZI” mítoszának, és mégis, mind a mai napig szinte megfoghatatlan mit is jelenthet. Valóban létezik mindenki számára az „igazi”?
Miért nem olyan, mint az elején? Miért romlott el minden? Miért pont velem történik mindez?
Most tedd a szívedre a kezed, és valld be! Hányszor tetted fel ezeket a kérdéseket (vagy valamelyikét) magadnak?
Ha könyv lennél, a letehetetlen fajta lennél. Az, amelyiket mindig, mindenhol, mindenkor olvasnám, ugyanakkor félnék a végére érni. Bár, újra és újra olvashatok egy könyvet, de az első alkalommal még más, még nem tudom mi lesz a vége.
Sosem voltam nagyravágyó, bár kislányként királylány szerettem volna lenni, majd hatalmas királynő. Csak amolyan szolidan nagyravágyó típus voltam, na.
