Skip to content
A lenyugvó nap aranyhidat rajzol a folyóra. A part menti fákról hulló őszi levelek táncra perdülnek a lengedező szellőben. A kavicsos sétány egyik félreeső padján egy idős pár ül.
(tovább…)
Nincsenek véletlenek. Klisé? Az.
(tovább…)
A kertemben haranglábak pompáztak buján, a szenvedélyes bordó és a határozott kékek ezer árnyalatában, amikor először jöttél hozzám. Céltudatosan, mégis zavarban, mint egy ifjú az első szeretőjéhez. Májusi holdtölte ragyogta be az éjszakai égboltot.
(tovább…)
Kék-fehér felirat hirdeti a település nevét: Harta… Utal a Duna közelségére, és a valóban csodaszép Duna-partra, nem is messze a nagyközségtől. Valahányszor csak elbiciklizem itt a töltésen, mindig az a koncert jut eszembe róla…
(tovább…)
Nem vágyom már másra, csak valami igazán hétköznapira. Mosolyogva ébredésre, majd két kávésbögre karikára a konyhaasztalon. Vitatkozni a fürdőszobán reggel, azután gyors csókkal útnak indulni.
(tovább…)
