Skip to content
Megannyi nélküled eltöltött magányos éjszaka, megannyi kiabálás, átkozódás, ki nem mondott sérelmek után ma újra a karjaidban tartottál. Ma újra úgy öleltél mintha egy percre sem váltunk volna el. (tovább…)
Szeretném tudni, mit jelentek számodra. Mennyire vagyok fontos vagy éppen nélkülözhető. (tovább…)
Annyiszor próbáltam leírni a leírhatatlant, megfogalmazni a megfogalmazhatatlant, körülírni, amit nem lehet, hisz képtelenség szavakba foglalni mindazt, amit irántad érzek.
(tovább…)
Nem vágyom már másra, csak valami igazán hétköznapira. Mosolyogva ébredésre, majd két kávésbögre karikára a konyhaasztalon. Vitatkozni a fürdőszobán reggel, azután gyors csókkal útnak indulni.
(tovább…)