Mami, figyelj csak, az amőbák micsodák? És tényleg dagik? Nézd a hasam, most akkor én is dagi vagyok? – szegezte nekem a kérdést a 7 éves kislányom a minap, az előszobai tükör előtt illegetve magát.
És SzörnyElla felébredt a délutáni szunyókálásból, majd rádöbbent, hogy az élete kicsit sivárka, azaz reggel óta mit sem változott. Savanyú kis arcocskája kávéért kiáltott és kilibbent érte a „való világba”.
Nyaralok, hunyorogva-vigyorogva szemlélem, hogy az élet szép, és persze hallok mindent, többek között a mögöttem lévő napágyak sorából is egy karcos hangot. Folyamatosan nyomja.
