Nagyfiam azt kérdezte, lennék-e újra fiatal. Vicces, mennyire soknak érzi ő a negyvenegyet, miközben én negyed évszázada ugyanúgy érzem magam a bőrömben, legalábbis lélekben.
A középiskolai évek alatt minden fiatal arra vágyik, hogy az érettségi után minél hamarabb önálló, felnőtt életet élhessen, a szülők befolyása és szabályai nélkül.
Minden ember életében van olyan időszak, sőt olykor nem is egy, amikor úgy érzi, hogy kilátástalan az élete. Reggelente nincs más célja a korai kelésnek, mint hogy időben beérjen a munkába.
Azt mondják a férfiak a korral nemesednek, mint egy jó bor. Nos, ugyanezt rólunk, nőkről nem állítják sosem. Őszintén szólva eléggé kisstílű is lenne magunkat egy üveg borhoz hasonlítani, akkor már inkább egy üveg jó whisky. Erejét, kiszámíthatatlanságát, veszélyességét nem tagadhatja, ahogy mi sem.
Olyan sokan bukdácsolnak az életben annak ellenére, hogy azt érzik, ők mindent megtettek. Felhívták az ügynökséget, korán felkeltek és elmentek edzeni, mától elhagyták a cukros péksüteményt reggelire…
Fejest ugrottunk az otthoni sulihelyettesítésbe, immáron jó pár hete. Személyes kíváncsiságom és egyedi helyzetem nyomán volt szerencsém szülővel, tanárral, korrepetáló tanárral és szociális segítővel is kommunikálni ezen idő alatt.
Tehetségét olyan művészekéhez hasonlítják, mint Andre Rieu, Vanessa Mae vagy David Garrett. 2018-ban bekerült a Magyarország Sikeres Személyiségei Enciklopédiába, alig harminc évesen pedig több mint 90 országban koncertezett. Milyen szituációk formálták legjobban a sikereit és mit tanulhatsz belőle?