Együtt vagytok már egy ideje és több mint jól érzed magad vele, fontos neked és úgy érzed, te is neki. Amikor kiejt bizonyos mondatokat a száján, valahogy mégsem tudsz hinni neki.
Csend van. Olyan nagy csend van. Kézzelfogható a csend, markolni tudná. De a fejében egyre jobban, hangosabban kiabálnak a gondolatok. Ki akarnak törni, a csend tudtára akarják adni, hogy itt vannak, tudják mit okoz, tudják, hogy a mérhetetlen csend ennyi szomorúságot rejt.
Naponta felteszem magamnak a kérdést:„Miért?” Nem értem, hogy miért kellett így történnie? Hiszen olyan jól indult, olyan jó volt minden, ami volt, megtaláltuk egymást, mégis engedtük kicsúszni a kezünkből a másikat.