Első városi évem elején még alig-alig tettem ki a lábam a lakásból. Szülőfalumban fűtetlen rekeszben éltünk, de testvéreimnek, és főleg anyánknak csodálatosan forró volt a pocakja. Összebújtunk, és senki se fázott.
Micsoda hálátlanság volt Anyutól! Pár nap alatt megszokta szobatisztaságomat, és egyre ritkábban emlegette, hogy én milyen rátermett vagyok. Tennem kellett valamit, hogy több dicséretet kapjak, így hát fellázadtam.
Azt mondják, a disznó okosságban felér a kutyával, csak ritkán adódik rá alkalma, hogy bebizonyítsa. Egyetértek, de hozzá kell tennem, hogy eme állítás a kutyákra nézvést ugyanolyan megtisztelő, mint fordítva. Bár szerintem a rangsorolásosdi egy kóros és káros emberi hóbort.
Talán nem várnád, hogy éppen én mondjak ilyet, de véleményem szerint a sertéshús fogyasztása kis mennyiségben nem egészségtelen. Néha én is kapok belőle egy keveset a pörköltszaftos tésztámra.
Malacvisítást hallani átütő erejű élmény, senki életéből nem maradhat ki! Amikor először hallod, rögtön ráismersz, és bevallod, hogy lelked mélyén azért valami enyhébb dologra számítottál.
Mielőtt meg-, illetve feltaláltuk volna a Cocamobilt, családom sokat agyalt a leginkább nekem való, röféletes közlekedési eszközön. Autóba nem szívesen ülök, mert hangos és büdös.
Több mint három hónapja éltem már Anyuékkal, amikor növekedésben lehagytam a macskát. Misu kandúrt még kamaszkorában golyótlanították, amitől megőrizte játékos gyermeki kedélyét, és elveszítette csavargás iránti vágyát.
Amikor szülőanyám, Panni koca bokszából kiemeltek, egy terményes zsákba dugtak, amit én határozottan elleneztem. Addigi gazdám a hóna alá csapott, és megpróbált úgy tartani, hogy ne sikerüljön gyomorszájon rúgnom, amíg Anyu le nem fényképez bennünket zsákostul. Viccesnek találta, hogy úgy visz haza engem egy fehér zsákban, mint egy batisztpólyás kisbabát.
A repülőgép mindig másokkal zuhan le. Hál’ istennek. Telitalálatuk is másoknak van a lottón. Hál’ is… akarom mondani, sajnos. Szokatlan házi kedvencekkel is azok feltűnősködnek leginkább, akik a magazinok lapjain láthatók, tehát szintén a „valaki más” kategóriájába tartoznak. Vagy mégsem?
