Skip to content
A fény erősen belevilágít a szemembe, a konyhából a kávéfőző izgatott zaját hallom, ahogy majdnem szétrobban a kitörni készülő gőztől.
(tovább…)
Soha nem gondoltuk, te sem, én sem. Talán a sors játéka volt, hogy találkoztunk.
(tovább…)
Csörgött az óra, ismét reggel 7. A vizit most kezdődik a kórházban- autóval odaérek fél nyolcra. Persze nem felejthetem el a banánt, és a nővéreknek is vihetnék valamit, kávét, annyit fáradnak minden nap.
(tovább…)
Manapság ez a divat. Hogy miért? Valójában felesleges ezen filózni sokáig. Mindig voltak, lesznek emberek, akik megmondják az „igazságot, a tutit, mit hogy kellene, kinek kellene” …
(tovább…)
Röhögj csak! Tudom, hogy ciki, én is röhögök, nyugi! Ekkorát esni! Tényleg nevetséges!
(tovább…)
Lili készen állt a továbblépésre.
(tovább…)
Folyékony arany mi jéghideg, mégis tüzes utóhatást kölcsönző. A pohár oldala tikkad, majd táncolva lecsorog egy pára csepp. Megnyalom ajkam, miután bele kortyoltam. Megállapítom, a legjobb pohár bor, amit ittam.
(tovább…)
Nincsenek véletlenek. Klisé? Az.
(tovább…)
Nem láttam semmi különöset magamban. Hajam barna, arcom napfény-ragyogás, ha az új srác, aki talán “Igazinak” tűnik “ismeretlenül jókat” mond rólam. Szerinte ÉN vagyok, hogy lehet akkor ismeretlen.
(tovább…)
Anna lerogyott az ágyra, amikor meglátta a bizonyítékát annak, amit mindig is sejtett, amitől mindig is félt.
(tovább…)
Annyira bámultam az új mobilt, ami a kirakat mögött kínálta magát, hogy az orrom hozzáért az üveghez. A sminkem halovány pöttyöt hagyott a kirakat díszített üvegén.
(tovább…)
Bársonyosan simogatta bőrét a lágy szellő. A nap hétágra sütött, a lány boldog volt és szabad.
(tovább…)
Izgatottan lépdelt a játékbolt felé, nagymamája ráncos kezét szorosan kicsi tenyerében tartva.
(tovább…)
A hideg ellenére feltartóztathatatlanul tavaszodik. Az új virágok feledtetik a régi virágok elvesztése felett érzett bánatot.
(tovább…)
Minden Rád emlékeztet és én nem akarok emlékezni soha többet. (tovább…)
Egyszer azt mondtam neked, én nem megváltoztatni szeretnélek, csak megérteni. Megérteni, miért vagy ilyen rideg és elutasító. Miért vagy néha szarkasztikus és már már szándékosnak tűnően bunkó.
(tovább…)
Csak állok egy nagy fehér vászon előtt és merengek, mintha kiléptem volna a testemből és kezemben az ecsetek életre kelnek. Kezdődik a varázslat.
(tovább…)
Te voltál az álmom és minden vágyam. (tovább…)
43 évig dolgoztam az egészségügyben… – mondja egy férfi két hölgy ismerősének egy kapualjban.
(tovább…)
Évek óta várni, azt akit szeretsz, aztán a sors úgy akarja, hogy újra beszéljetek. Talán ez az utolsó esély. (tovább…)
Reggelente kikotrom magam az ágyból, kivasalom és felhúzom a Supermum ruhámat…
(tovább…)
Ma van hét éve. Hét évvel ezelőtt, ezen a napon lettél az enyém és csak az enyém.
(tovább…)
Nem lehetek a Tiéd és mégis a Tiéd lettem – lélekben. (tovább…)
Lehetőség. Nekem vagy ahogy írod, Neked? (tovább…)
Ismertem őt. Mindig is ismertem. (tovább…)
Rám néztél és elvarázsolt a szemed, a mosolyod. (tovább…)
Vége lehetne már!
(tovább…)
Szemeteszsákok támaszkodnak az udvari fal aljának: felújítási hulladék.
(tovább…)
Manapság egyre tipikusabb, hogy a családalapítás elhúzódik vagy esetleg jelen sincs ez a gondolat és más normák élveznek előnyt.
(tovább…)
Néhány évvel ezelőtt megismertem egy lányt. Akkoriban a húszas évei közepén járt és igazi nagyvilági nő volt: elegáns, csinos, határozott, céltudatos.
(tovább…)
A magaddal való megbékélés kulcsa TE vagy. Belenézel a tükörbe, s látod önmagad. Azt kérdezed, hogy ki vagy te?
(tovább…)
Melegítem a motort. Ő zárja a kapukat. Elindul felém.
(tovább…)
Jajj,de tündéri jelmezed van! Kalauz vagy? Vagy inkább rendőrnő? Anyám felkacag. Bocsánat, rendőrlány? Fejemmel intek a tálcára, amin kávé és repülőkön használatos kanálkák vannak.
(tovább…)
Hiszek abban, hogy minden ember valamilyen okkal, tanítással érkezik az életünkbe. Van, aki hosszasan időzik „nálunk” van, aki csak futólag, de mindenkinek megvan a maga kis üzenete, a maga kis miértje a sorsunkban.
(tovább…)
Annyiszor próbáltam leírni a leírhatatlant, megfogalmazni a megfogalmazhatatlant, körülírni, amit nem lehet, hisz képtelenség szavakba foglalni mindazt, amit irántad érzek.
(tovább…)
Viszonylag sok munkahelyen megfordultam az élet több területén: az oktatási- pedagógiai intézményektől kezdve a média világán át a turizmus-vendéglátásig, sőt, egy darabig még egy kikötőben is dolgoztam, de ez egy másik történet.
(tovább…)
A minden voltál, és talán még annál is több, még ha te ezt sosem hitted el. Bántottál, nem egyszer, és még csak észre sem vetted. Selejtnek tituláltál és eldobtál, mint egy használt rongyot, ami már nem kell.
(tovább…)
Ötven az új negyven, nyugtattam magam a szülinapom estéjén. Okos az új szexi, mosolyogtam, mikor regisztráltam a társkeresőn.
(tovább…)
Fájt bevallani magamnak. Nagyon fájt. Az idő múlása azonban rákényszerített arra, hogy kihúzzam a fejemet a homokból, és magam üssem szét az önsajnálatból támasztott falakat.
(tovább…)
Tanárnő árulja el, hogy csinálja, hogy a diákjai minden kötelező olvasmányt elolvasnak, sőt még szeretik is azokat? Érdeklődik az igazgató.
(tovább…)