Nem csak a testüket mutatják meg azok a nők, akik a Szeretest Projekt kamerái előtt pózolnak egy szál fehérneműben. A kezdeményezés célja, hogy ennél sokkal mélyebb rétegekig hatoljon; s hogy a kortól, súlytól, bőrszíntől függetlenül szerzett ráncok, hegek mögött rejlő személyes, sokszor nagyon kemény egyéni sorsokat, történeteket is bemutassa.
Itt az őszi szünet, és vele a nagy kérdés, mivel foglaljuk le a kisebb gyerekeket? Bár a Halloween már nálunk is egyre terjed, attól még közel sem biztos, hogy mindenki ünnepe.
Higgyenek önmagukban, a saját képességeikben; szeressék és fogadják el magukat olyannak, amilyenek. Szuper jól hangzik, de nem biztos, hogy magától értetődő, főleg a mai világban, ahol már a kislányok is egészen másfajta hatásoknak vannak kitéve, mint annak idején mi voltunk.
Amellett, hogy csodálatos, egy nagyon hálás időszak is az ősz; ilyenkor a természet tálcán kínálja a lehulló, színpompás faleveleket, különféle terméseket, gyümölcsöket; melyekből számtalan vicces és ötletes dolgot alkothatunk a gyerekkel együtt. Az anyaggyűjtést ráadásul egy kellemes sétával is összeköthetjük a szabadban.
Délután (este?) fél 6. Kiskamasz a kanapén fetreng, s közli, addig nem szándékozik felhagyni ezzel, amíg ki nem kérdezem tőle földrajzot. Aminek egyfelől nagyon is örülök, hiszen ő maga ajánlkozik azok után, hogy elvileg elolvasta, átnézte, megtanulta.
Tegye föl a kezét, akinek a gyermeke mostanában ünnepli a szülinapját és már közösségbe jár! Bizony, mi is ebbe a körbe tartozunk; s megmondom őszintén, ebben a mostani helyzetben ez most komolyan feladta a leckét; mégis milyen tortát lehetne bevinni az osztályába, ami a járvány szempontjából is „biztonságos”?
Mami, figyelj csak, az amőbák micsodák? És tényleg dagik? Nézd a hasam, most akkor én is dagi vagyok? – szegezte nekem a kérdést a 7 éves kislányom a minap, az előszobai tükör előtt illegetve magát.
Gyertek szépen gyerekek, tartsátok a kezeteket ide, a kézfertőtlenítő alá! Jól dörzsöld össze, az ujjaidra is jusson! Nagyon ügyes vagy, mehetsz is föl a termetekbe, a tanító néni már ott vár – mondja, szemében némi aggodalom.
Itt van az ősz, itt van újra; s vele együtt a sulikezdés. Az új füzetek, könyvek bekötése, a tolltartó tartalmának felfrissítése nem szokott mindenkit lázba hozni.
Gyerekek, aztán várjátok-e már az iskolát? – dobtam be az augusztus végi, top népszerűtlen kérdések egyikét a minap. Amit esküszöm, normális esetben nem nagyon szoktam, főleg mióta kiskamaszodunk (is.)
Miért is kell mindig mindent jobban tudni? Megmondani a másiknak, mit hogyan kellene, mit hogyan illik? Egy ismerősöm posztja volt az, ami mélységesen elgondolkodtatott; miért is nem hagyjuk néha még panaszkodni is egymást, drága mamitársak?
„Hagyd csak kicsim, a fele lepotyog a padlóra; majd a mami inkább gyorsan megcsinálja!” Veled is előfordult már, hogy valamilyen hasonló indokkal elhessegetted a gyereket a konyhából? Mert túl nagy rumlit csinál, mert olyankor háromszor annyi a mosogatni való és különben is, egyedül percek alatt megvagy a tennivalókkal.
„Láttad? A gyereke tíz perce ott fetreng a földön, taknya-nyála egybefolyik, úgy hisztizik. Nem igaz, hogy nem tud vele valamit kezdeni. Az enyém ilyet biztosan nem fog majd csinálni, az biztos!” – puffogtam megbotránkozva a barátnőmnek, miközben a kedvenc plázánkat róttuk.
Találós kérdés: szinte minden háztartásban fellelhető, ahol gyerek is van; rajzolni lehet vele, borzasztó könnyen kicsi darabokra törik, cserébe viszont jó zsíros. Gyakori előfordulási helye a gyermek íróasztalfiókjának, esetleg táskájának a legmélye. Mi az?
Szülőként hajlamosak vagyunk a legeslegutolsó helyre sorolni magunkat; hiszen folyton találhatunk ennél sokkal sürgősebb és fontosabb tennivalót: hol főzni kell, hol takarítani; most a gyereket kell megetetni, a pelusát kell kicserélni aztán altatni, s még egy rakat email is megválaszolásra vár. Ismerős?
Normális vagy, hogy ezek után is posztolod a gyereked fotóját az Instára? Miért nem az ügyészség elé szervezte a tiltakozást az anyukás Facebook csoport?
Hagyd az animátort, a bohócot és bérelt ugrálóvárat; legyél inkább kreatív és dobj össze te magad egy szuper szülinapi bulit a gyereknek! Persze, köszi… legyinthetsz teljes joggal, s még azt is gondolhatnád, hogy ilyesmi szövegekkel tele a padlás.
Ha létezne olyan, hogy nagy közös anyai tyúkszem, akkor én most egy kicsit ezen lépkedek, mégis felteszem a kérdést: ti is engeditek, hogy köztetek aludjon a gyerek?
Ugye te sem érsz rá minden egyes időpillanatban arra, hogy a gyerekeidet szórakoztasd; hogy lefoglald a nap minden percében valamilyen „okos” játékkal? Ne is stresszeld magad emiatt!
