Skip to content
Azt mondani együtt érzek, olcsó naivitás volna. Egy asszony, ki földi útját férje nélkül folytatja olyan érzéseken megy át, amit átélni nem lehet. Akkor sem, ha te már egyszer átélted.
(tovább…)
Fejest ugrottunk az otthoni sulihelyettesítésbe, immáron jó pár hete. Személyes kíváncsiságom és egyedi helyzetem nyomán volt szerencsém szülővel, tanárral, korrepetáló tanárral és szociális segítővel is kommunikálni ezen idő alatt.
(tovább…)
Az első reakcióm egy olyan grimasz volt, amin jót derült a zoom-kávézós társaság. Nehezen vagyok ezzel az ünneppel, de valójában az összes ünneppel. Ráadásul az elmúlt években egyre megújuló speciális helyzetekben talált rám ez az ünnep (is).
(tovább…)
Újabb élményhaddal nőtt tapasztalataim puttonya. Érzések, zavaros képek hömpölyögnek bennem, és próbálok rendet tenni magamban. Elvileg, és gyakorlatilag is itthon ülök karanténban, nagyobbacska családommal, és igyekszem megugrani kisebb sikerrel az előttem tornyosuló akadályokat.
(tovább…)
Mi van a dolgok rossz oldalán? Mi van akkor, amikor belátom, hogy rosszul vagyok. Kit érdekel? Mire van hatással?
(tovább…)
2020.04.02. Ólomlábakon kullog az idő, mintha az ébredésre várna. Az egész emberiség ébredésére. Életem leghosszabb hete ez.
(tovább…)
Harmadik hete tart egy ország szobafogsága, és egészen különleges folyamatok vették kezdetüket. Csendesen figyelek.
(tovább…)
Újabb szabállyal gyarapodott egy ország jogi ismerete. A kijárási korlátozás szabályával.
(tovább…)
Egyik este Bori kezdeményezésre könnyed megbeszélés vette kezdetét. A téma: készítsünk fotómontázst magunkról, egy figyelemfelkeltő mondattal, amivel otthon maradásra buzdítunk mindenkit.
(tovább…)
Lelkiismeretesen küzdök a gyerekeim itthoni tanításával. Az esélytelenek nyugalmával.
(tovább…)
Békés, dolgos tavaszi nap volt, én meg kellemes zenét hallgatva haladtam alvó babámmal a kocsiban Solymár felé. Kanyarok, lámpák, megszokott táj.
(tovább…)
Bevallom, nem emlékszem az utolsó házasságban megélt Valentin-napomra. Ahogy sok másból sem emlékszem az utolsóra, hisz akkor, amikor átéltem, nem tudtam, hogy az utolsó lesz.
(tovább…)
Annyi, de annyi olyan párt, kapcsolatot, kapcsolat alakulást látok, ahol valahogy a szerepek megcserélődnek. Egymást szeretve őrlődő emberek küzdenek egymásért önmagukért.
(tovább…)
Mert nem fog neki örülni.
(tovább…)
Nem terveztem agyon az idei nyarat, a cél a túlélés. Hőség, jurta, táborok, nagyik, programok, unalom. Effajta ritmusban teltek az elmúlt hónapok, aminek egyik, szinte spontán és tébolyultan lehetetlen ötlete volt részemről, hogy elviszem őket fesztiválozni.
(tovább…)
Minden hobbi mellé megalkotott már a piac úgynevezett kezdőcsomagot. Ezek mindig azt az illúziót keltik bennünk, hogy ha ezt megvesszük, soha többé semmilyen problémánk nem lesz. Még a férjünk sem lesz fáradt munka után, hisz ezzel a csomaggal még ő is szívesen tenne-venne a ház körül.
(tovább…)
Vettem magamnak széket. Egy majdnem tökéleteset. Kényelmes volt a boltban, ideálisan illeszkedő álmaim enteriőrjébe színben és formában. Minden igényt kielégítően alkalmas fókuszált tevékenységhez, köszönhetően annak, hogy ülőfelülete dinamikusan tónusban tartja a medence izomzatát. Lassan már kalóriát égettek minden billentyű leütéssel. Szóval igazán sok előnye van ennek az „okos” széknek.
(tovább…)
Néha bedöglik a kocsi az ember lánya alatt. Jobb esetben, sejti mi a gond. A filmekben ilyenkor olyasmi történik, hogy egy roppant csinos nő, kiszáll a kocsiból, kiteszi a hüvelyk ujját, és 2 percen belül megáll egy remek pasi, és 30 perc múlva már az esküvői tortán veszekednek.
(tovább…)
Olyan barátnős életet, amit a Szex és New York bemutat, én sosem éltem. Nem is hiányzott.
(tovább…)