Vannak filmek, melyek – nem tudjuk megmagyarázni, hogy miért, de hatással vannak ránk, valahányszor látjuk őket. Mindig más fog meg belőle, attól függően éppen milyen életciklusban vagyunk, vagy mire emlékszünk vissza, vagy mit látunk magunk körül.
Tudod,neked furcsa lehet… De vannak olyanok is, mint én, akinek ez az első éve, hogy az öt éves lányának olyan mesebeli karácsonyt varázsolhat, amire minden gyermek áhítozik.
Advent első vasárnapja sok embernek mindössze annyit jelent, hogy elkezd karácsonyi ajándékokat vásárolni és feldíszíti a lakását. De valójában ennél sokkal többet takar ez az időszak.
Lomtalanítok. Kidobtuk már a nagy lim-lomokat, és mindent, amit gondosan elraktunk „még jó lesz valamire” felkiáltással az elmúlt tíz-húsz-harminc évben.
Van, aki már a várandósság idején azonosulni tud az anyaság érzésével. Az első pillanattól kezdve kötődik születendő gyermekéhez, érzi hogy ez valami igazán különleges szövetség lesz kettejük közt.
A héten találkoztam pár barátnőmmel. Nagyon jól elbeszélgettünk, kávéztunk, el is szaladt az idő. Mert egyszer csak ránéztem az órámra és láttam, indulnom kell. Hova? – kérdezték. Ma Nagycsütörtök van, templomba megyek. – válaszoltam.
Sokat gondolkoztam azon, vajon miért versenyeztetjük a gyerekeinket születésüktől fogva? Ki állította fel a szabványokat, amelyek szerint egy gyereknek fejlődnie kell? Ez volt a szülői lét apró betűs része? Hogy sose dőlhess hátra?
Vannak napok, hetek, amikor egyszerűen semmi nem jön össze. A hétköznapi dolgok, mint suli, munka romokban, és néha még a családban is adódik zűrzavar.
Kis híján már kilépek a lakásból. Az, hogy ma reggel is rohanni fogok, igazából már meg sem lep. Nem foghatja rám senki, hogy nem indul fitten a reggel. A hangulatról most szó ne essen.