Skip to content
Emlékszem, gyermekként mindig az járt a fejemben, hogy minél fiatalabb anyuka lehessek, hogy minél kisebb legyen legyen a gyermekem és köztem a korkülönbség.
(tovább…)
Lelked tükrében magamat látom. Nézem a vonásaimat, a mosolyomat, a hajam fényét a te szemeden át.
(tovább…)
Késő éjjel van, megint álmatlanul forgolódom. Hallgatom az eső halk, monoton kopogását.
(tovább…)
Nem vágyom gyémánt gyűrűre, sem tengerparti nyaralóra vagy a századik rucira a szekrényembe.
(tovább…)
Január 4-e óta készülök megírni az anyasággal kapcsolatos érzéseimet. De persze azóta amikor hozzájuthattam volna, már ismét feladatom volt.
(tovább…)
Soha nem gondoltuk, te sem, én sem. Talán a sors játéka volt, hogy találkoztunk.
(tovább…)
Száz szó. Ennyit kéne beszéljek, hogy megértsék, mennyire szeretlek téged.
(tovább…)
Egy ideje emésztem magamat… Emésztem a lelkem, melyet olyan gondosan kemény páncélok mögé rejtve, az apró darabjaiból építek újjá.
(tovább…)
Régen ez volt minden vágyam. Változz meg értem. Ha szeretsz, megteszed, így működik ez. Legalább egy kicsit. Legyél egy fokkal romantikusabb, beszédesebb, figyelmesebb. Csak annyit kérek, amennyit magam is megadok neked. Hogyha nem is magadért, változz meg kettőnkért, a kapcsolatért.
(tovább…)
Várunk… amíg egyszer csak elmegy mellettünk az élet…
(tovább…)
Megbeszéljük majd egyszer, hogy mi volt ez az egész köztünk? Csak mert te sosem mondtad el nekem, én pedig mindig féltem megkérdezni.
(tovább…)
Tudod,neked furcsa lehet… De vannak olyanok is, mint én, akinek ez az első éve, hogy az öt éves lányának olyan mesebeli karácsonyt varázsolhat, amire minden gyermek áhítozik.
(tovább…)
Épp csak elváltunk, mégsem tudok másra gondolni, csak rád.
(tovább…)
Ezen a kérdésen még nem gondolkoztál, ugye?
(tovább…)