Skip to content
Közel a 40. Ez tény, nem képezheti vita tárgyát, ha más nem is, az igazolványom rútul az orrom alá dörgöli, valahányszor előveszem.
(tovább…)
Véget ért egy év, véget ért az ünnepi sürgés-forgás, és bizony nem mindig egyszerű visszatérni a hétköznapokba. Íme, néhány tanács arra vonatkozóan, hogy könnyebb legyen a visszatérés az új évben – szakértő tippjeivel.
(tovább…)
Mindenki tangózhat!
(tovább…)
Egy kihűlt kapcsolat szélén tengődtem a férjem mellett, aki csak arra használt, hogy kiszolgáljam.
(tovább…)
Azt az ajtót, amit mindig csak résnyire nyitottál, ma bezártad.
(tovább…)
Téli napon érkeztél meg hozzám, és ez a tavasz visz minél távolabb. Érkezik, közelebbé téve azt a napot, amikor a csendet madár csicsergés, a hópihéket tavaszi zápor, a kopárságot színek váltják.
(tovább…)
Kovács Jolán, kettőezerhúsz november tizedéken nyolc óra kettő perckor, nyolcvankétéves korában halt meg. Tizenegyedikén, vacsoraidőben, kereken hat órakor kezdte érezni, hogy éhes, így kimászott a hullazsákból, majd elindult élelmet szerezni.
(tovább…)
Lelkem minden rezdülésével akartalak téged. Nem számítottak félelmek, józan érvek, sokszor még a szemem előtt zajló jelenetek sem. Nem akartam észrevenni, hogy nem ugyanazt akarjuk.
(tovább…)
Különösen hideg téli éjszaka van, kinézek az ablakon, csak néhány házban pislákolnak a lámpák. Az autók szélvédőjén megjelentek az első fagyok. Csend van, nagyon nagy a csend, szinte hallom a gondolataimat, beszélgetnek velem. Látom magam előtt kirajzolódni az elmúlt hónapok történetét.
(tovább…)
Csak nézem a szép szemeidet és arra gondolok, hogy minden jobb volt így… Jobb, hogy nem maradtunk együtt, akkor − 8 évvel ezelőtt−, amikor még mindketten szinte gyerekek voltunk.
(tovább…)
Gyermekkoromban rengeteg időt töltött a család a telken, a kiskertben zöldséget és gyümölcsöt termeltünk saját magunk számára.
(tovább…)
Beléd szerettem. Nem kellett hozzá sok idő. Miért is kellett volna? Nem lehet nem szeretni a mosolyod, a hangod, az érintésed. A rendmániád, a humorod és a komolyságod. Valami furcsa, elvetemült módon még a mértéktelen egód és az érzéketlen megnyilvánulásaid is szerethetők számomra.
(tovább…)
2020.04.02. Ólomlábakon kullog az idő, mintha az ébredésre várna. Az egész emberiség ébredésére. Életem leghosszabb hete ez.
(tovább…)
Rengeteg írás, könyv, terapeuta foglalkozik a szülés utáni depresszióval, mégis sok nő nem hogy nem beszél, de még tudomást sem akar venni róla.
(tovább…)
Szombat délelőtt van. A kis verandánkra éppen odasüt a szűrt, tavaszi napfény. Odabent fő az ebéd és megengedek magamnak pár perc pihenőt.
(tovább…)
Ahogy a Szirén című filmben elhangzott, „Erről szól az élet, hogy minden egyes reggel előtted a döntés: mindent megváltoztathatsz.”
(tovább…)
Leszállni a villamosról, háromszor balra fordulni és a negyedik sarkon ott lesz: a hely, ahol ezentúl élni fog.
(tovább…)
Milyen érzés elköltözni a családi „fészekből”?
(tovább…)
Éreztétek már, hogy megrekedtetek? Hogy nincs hova előre?
(tovább…)
„Egy korszak lezárul…” – gondolta magában reggel, munkába menet, keresztül ezen a csodásan zöldellő parkon.
(tovább…)
Azt hiszem, sorsszerű történet a miénk.
(tovább…)