Férfiak, ma nőnap van. És bár tudjuk, hogy sokan ilyenkor vesztek egy csokor virágot, vagy küldtök egy kedves üzenetet, szeretnénk, ha egy pillanatra tényleg figyelnétek ránk.
Közvetlenül a Tisza-tó szomszédságában Abádszalóktól 4 kilométerre tavasszal másodszor van lehetőségünk arra, hogy a TulipGarden Tisza-tó megnyissa kapuit és ismételten vendégül láthassa látogatóit.
A szobanövények nevelése egyre népszerűbb és ennek egyszerű oka van. A növények megnyugtatják a lelket, és gyönyörködtetik a szemet – amennyiben virágoznak.
Leila, a kiskecske napról napra nőtt és erősödött. Egyre több időt töltött legelészéssel, amiben egyre ügyesebb lett. Olyannyira, hogy Papó megállapította: eljött az ideje egy tágas kecskekarám építésének, hacsak nem akarják, hogy a konyhakert és a gyümölcsös kietlen pusztasággá váljon, mire eljön a tavasz.
Virág a tanulmányi kiránduláson nagyon figyelt, hogy ne a zsebébe, hanem a karján himbálódzó vesszőkosárba szedegesse a tölgy- és bükkmakkot, a csipkebogyót, a gubacsot és a vadgesztenyét.
A hétvége úgy elrepült, mintha szárnyai nőttek volna. Igaz, nőttek is, de azokat Matyi királyfi hordta. Szárnyacskái fejletlenek voltak, repülésre még nem voltak jók, ő mégis elszántan csapkodott velük.
Végre megint péntek, végre az utolsó kicsengetés! Sebi már alig várta a leckementes délutánt. Békés koraőszi délután lehetett volna, de a még nyáriasan meleg levegő mégsem csak a nap hevétől remegett. Harci zajok töltötték be: csatakiáltások, ágyúdörgés, puskaropogás, kereplők zaja.
– Gyertek, srácok, mutatni szeretnék valamit! – rikkantotta Bog felröppenve, aztán újra a vízbe zuttyant. – Siessünk! Nem könnyű követni Bogot, de érdemes. – biztatta Sebi a kislányt. – Tartsd vissza a levegőt!