Nagyfiam azt kérdezte, lennék-e újra fiatal. Vicces, mennyire soknak érzi ő a negyvenegyet, miközben én negyed évszázada ugyanúgy érzem magam a bőrömben, legalábbis lélekben.
Csak a képzeleteinkkel és az ábrándjainkkal osonhatunk hátrafelé pillanatokra. De csalókák ezek a pillanatok, mert csak azt ragadjuk ki, ami nekünk a legfontosabb és persze azt, ami a legszebb volt.