Életünk romjai közt botladozva találkoztunk össze. A karantén indította el virtuális kapcsolatunkat. Rövid idő alatt, expressz sebességgel éltük meg ezt a villámszerelmet.
Az egész csupán játéknak indult, húztuk egymást. Aztán a karantén mindent felforgatott. A személyes kommunikáció leredukálódott, az online csatornák felerősödtek.
Éppen túl voltam egy fájdalmas szakításon, amikor megismerkedtünk. Romjaimból felépülve pár hónapja már kezdtem visszatérni régi önmagamhoz. Már a munkán kívül képes voltam élvezni az életet, sőt társaságba is mentem olykor.
Sosem volt még ilyen nehéz, azt mondod látni akarsz, én pedig azt mondtam, nem találkozunk többet. Beleegyeztél, most mégis a veszteség hiányában felborítod az egyezséget és felkeresel.
A könnyed bohókásat, mikor két ember egymásra ragyog, fényük egybeolvad, vagy a lágy és lassú hattyútáncot, a szenvedélyesen magával ragadót, vagy a viharos szerelmet, melyben végletekig korbácsoljátok egymás lelkét?
Játszunk, játszmázunk.Már az elején mindketten a jobbik arcunkat mutatjuk, és még semmit nem tudunk egymásról. Látunk számunkra csábító külső jegyeket, stílust, mosolyt, hajszínt, fazont, alakot.