A mellettem utazó nő fekete haja medúzacsápokhoz hasonlóan hullámzik a vállán.

Tekintete delejes, mélyreható. Ki tudja, ha hosszabban néznék a szemébe, még magam is kővé válnék, mint egy szerencsétlenül járt mitológiai hős. A karján hatalmas labirintust ábrázoló tetkó… Talán egy férfi ujjai szoktak bolyongani rajta, mint Thézeusz, a Minotaurusz barlangjában.

De a legszebb mégiscsak a két kézfején található szívecskés tetoválás.

Jobb oldalon ,,Mom” felirat egy szív rajzolata felett, azon a lágy, vékony bőrhártyás részen, ami a hüvelykujj és a mutatóujj tövénél húzódik. Bal oldalon ugyanezen a helyen ,,Dad” felirat. Szintén szívecskével alatta.

Az anyját jobbról öleli, az apját balról?

És vajon hová tetováltat majd akkor, ha beleszeret egy férfiba?

A mellkasára, a szív fölé? – merengek el magamban.

Csak ekkor veszem észre a vele szemben ülő nyolcéves forma kislányt. A nő most hozzáhajol, és megborzolja a haját:
– Lujzi! – súgja neki kedvesen.

A mozdulattól a dekoltázsán félrecsúszik a mélyen kivágott póló, és előbukkan egy szívtetkó, fölötte Lujzi szóval.

Ezek szerint a férfi nevét, akibe valaha még beleszeret, ide,

a szíve fölé nem fogja tudni odatetováltatni, mert a hely már foglalt.

Legfeljebb csak közvetlenül a szívére.

Finy Petra