Csak ajándékokkal tudom kimutatni azt, hogy szeretlek!

Csoki, virág, ruha, ékszer, plüss és megannyi apróság. Ezek sokszor csupán eszközök olyan emberek számára, akik nem tudják kimondani, mit éreznek.

Ha valaki a tárgyak segítségét veszi igénybe szívének kitárására nem jelenti azt, hogy felszínes, sekélyes és nem is mindjárt lekenyerezést sejtet. A gesztus mögött egy félénk, zavarban lévő, remegő szív áll, amely dúskál az érzelmek tengerében, csak éppen nem tudja, hogyan is kellene szavakba öntenie, amit érez.

„Csak ajándékokkal tudom kimutatni azt, hogy szeretlek!” – mondta nekem egyszer régen egy férfi. Egy olyan ember, aki ritkán használta a sz betűs szót és az is meglehetősen bajos volt neki, hogy kimutassa az érzéseit. Akkoriban mélységesen bántott és azt kérdeztem: miért nem képes kifejezni az érzéseit úgy, mint egy „normális” pasi, de legalábbis: ahogy én szeretném?

Hiszen a legtöbb ember szereti hallani a mágikus erővel felruházott bűvös szeretlek szót. De talán még náluk is többen vannak azok, akik azt szeretnék, hogy kimutassák a velük kapcsolatos érzéseket. Ölelést, csókot, puszit, apró figyelmességeket vagy éppen nagy tetteket várnak. Csillagokat az égről vagy beérnék már egy ágyba reggelivel is.

Ha pedig nem kapják meg azt az ékes jelet, amit ők szeretetnek vélnek, akkor mindjárt azt hiszik: nem szeret engem igazából. Le akar kenyerezni. Ha szeretne, akkor…

Akkor megtenné mindazt, amit mi természetesnek veszünk. Ugyanis megfeledkezünk arról, miszerint mindenkit a saját szeretetnyelvünk alapján közelítünk meg. Azt adjuk, amire vágyunk. Bókolunk a kollégának, mert mi is boldogok lennénk pár építő megjegyzéstől. Csekély figyelmességgel kedveskedünk a barátainknak azt remélve, hogy ők is megteszik ezt értünk. Csókokkal, becézgetéssel, finom érintésekkel halmozzuk el a párunkat abban bízva: vissza kapjuk azt a sok intimitást, gyengédséget és törődést.

Nagyon sok nő zokszó nélkül, boldogan mosná a kedvese alsóját, ha  rendszeresen hallaná azt: „szeretlek”. Vagy azt éreznék a párjuk szerető, forró öleléséből: „imádlak”. De mivel úgy vélik, egyiket sem kapják meg, ezért háborúba bocsátkoznak, hogy minimum az egyiket elnyerjék. Vigye le a szemetet vagy adja szóba, írásba, füstjelekkel, sárkányöléssel, bármilyen ékes jellel azt, hogy szereti!

És akkor itt van az a férfi, akiről meséltem. Aki bevallotta: csak az ajándékozás révén képes kimutatni mennyire szeret. Néha drága, exkluzív, máskor kisebb, de annál meghittebb, személyesebb dologgal lepett meg. Akkor ezek szerint hol jobban, hol kevésbé szeretett az ajándék értékét tekintve? Nem, ő egyszerűen csak adott. Szeretetet. Szerelmet. Mert ő máshogy nem volt képes. Igen, azt lehet rá mondani a manapság oly hangzatos kifejezéssel élve: bizony alacsony érzelmi intelligenciával rendelkezett. De én inkább azt mondanám: ez volt az ő szeretetnyelve. Nem szeretett kevésbé, csak egyszerűen neki ez volt a kényelmes, a természetes módja annak, hogy kifejezze.

Ugyanis, aki ad, az a saját szeretetnyelvéből eredően ad. Akinek a tettek számítanak, az randizni viszi a párját vagy eltölt vele egy kellemes hétvégét a hegyekben. Az ilyen ember megöleli, megszeretgeti a kedvesét. Más viszont írásban fejti ki az érzéseit, emojikat, matricákat, gifeket küld. Ellenben megint másoknak nem esik nehezükre szavakba önteni az érzéseiket. Azt kell megérteni: senki sem úgy mutatja ki a szeretetét, ahogy azt a másik várná. Mindenki a saját nyelvét használja. Ezek a szeretetnyelvek pedig vagy találkoznak vagy nem. Ugyanakkor az utóbbi eset nem jelenti azt, hogy a nyelvek nem is találkozhatnának egymással a megértés sárgaköves útján, amelyen át eljuthatnának a Smaragd városba, ahol saját nyelvük születhet.

Természetesen nem csak párkapcsolatban jelenik meg az ajándékozás szeretetnyelve. Használhatják a barátaink, a szüleink, a testvéreink, bármely rokonunk és ismerősünk. Nő és férfi egyaránt, bár az igaz, hogy többségében inkább a férfiak szeretetnyelve az ajándék. Ha képesek vagyunk kinyitni a szívünket és meghallgatni valaki másnak a szeretetnyelvét, akkor érzelmileg gazdag, kiegyensúlyozott és biztonságot adó kapcsolat jöhet létre. Ezért tudhatom, hogy az a férfi régen: nagyon szeretett.

Balogh-Wadolowski Orsolya

(kezdőkép: Pexels)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük