Egy vasárnapi nap eljött az, amitől egy jó ideje félek. Csendben, békében, nyugalommal megbeszéltük, hogy ez már nem megy tovább, elmúlt a szikra, nincs érzelem a részedről.
Megvárom, amíg a teherautó átmegy előttem a kis szervizúton, csak utána lépkedek át a közön. Egy pillanatra még érzem a jármű melegét a nyári reggelben.
Viszonylag sok munkahelyen megfordultam az élet több területén: az oktatási- pedagógiai intézményektől kezdve a média világán át a turizmus-vendéglátásig, sőt, egy darabig még egy kikötőben is dolgoztam, de ez egy másik történet.
Alapvetően humán beállítottságú vagyok, és megszakításokkal ugyan, de jó ideje dolgozom a médiában, ám az élet úgy hozta, hogy sokszor vissza-visszatértem félig-meddig eredeti szakmámba, a vendéglátásba. Jól ismerem ennek a szektornak az életét, az itt dolgozó embereket.
Homokot söpör odébb a szél jobbról balra, ha úgy tetszik, mert hogy merre lehet kelet, nyugat, észak vagy dél, arról fogalmam sincs. Sehol semmi eligazodási pont, még egy fa sem, csak a sivatag, körös-körül, mint valami ócska road movie-ban.
A Harcosok klubjában mondta Brad Pitt: „Amit birtokolsz, az birtokba vesz.” Nyilván ez egy lesarkított nézőpont, de ha belegondolsz, hogy a modernkori bálványimádásban a telefonunknak, autónknak, a tévénknek lassan már nevet is adunk, megsimogatjuk, becézgetjük, mint egy élő embert, holott egy egyszerű használati tárgyról beszélünk egy élőlény helyett, talán nem is túlzás a húsz (!!!!) évvel ezelőtti megjegyzés.
A Szemtől szemben című filmben hangzott el, hogy úgy rendezd be az életedet, hogy ha kell, öt perc alatt össze tudj pakolni, és azonnal lelépni onnan, ahol vagy, anélkül, hogy bármit ott kellene hagynod.
Kék-fehér felirat hirdeti a település nevét: Harta… Utal a Duna közelségére, és a valóban csodaszép Duna-partra, nem is messze a nagyközségtől. Valahányszor csak elbiciklizem itt a töltésen, mindig az a koncert jut eszembe róla…
„Ha második vagy, te vagy az első, aki veszít.” – ezt Ayrton Senna, F-1-es világbajnok autóversenyző mondta, de szerintem nem csak a Forma 1-ben érvényes.
Az én történetem lehetne talán egy love story is, velőig ható nagy találkozásról, boldog pillanatokról, ráeszmélésről, hogy megtaláltam a nagybetűs őt. Azonban sokkal inkább szól félelmekről és azok okozta sebekről.
Nem tudnám pontosan megmondani miként is kezdődött, mikor alakult, fejlődött tovább az, ami kettőnk között elindult. Csak azt vettem észre, hogy szépen lassan átcsapott valami másba.
Az ingatlanpiac robbanásával a korábban erősen lenézett panelok árai is az egekbe szöktek még a kisebb megyei jogú városokban is (pl. Dunaújváros kb. 50 ezer lakossal).
A filmekben általában könnyű eldönteni, ki a jófiú/jó lány: a szomszéd srác, vagy lány, akit az ellentétes nemű főszereplő észre sem vesz a film utolsó öt percéig, amikor aztán rájön, hogy élete szerelme végig az orra előtt volt.
Két barátom között továbbra is élénk vitát képez, hogy vajon a gyereket nevelni kell, meg kell-e mondani neki, hogy mi a helyes, vagy jó példát kell mutatni?
