Tácsik Gabriella gyermekei születés után az egészségügyben végzett munkáját cserélte le a hastáncra. Éles váltás, de azóta is tart nála ez a szerelem, amit ráadásul olyan professzionális módon „űz”, hogy jó ideje oktatja is.
Őt kérdeztük erről a csodás hobbiról, mozgás- és életformáról.
Carrie Magazin: Hogyan jött a hastánc az életedbe és miért pont az?
Tácsik Gabriella: Hogyan jött az életembe? Nagyon „véletlenül”! Ez már régi sztori nálam. Egy kicsit hosszabb ideig voltam otthon a gyerekeimmel a szokásosnál -még egy pár évet pluszban a gyes után- és egy alkalommal szólt a háttérben a tévé. Valami interjú volt egy hastáncossal, még a 2000-es évek elején, amit csak fél füllel hallottam!
De akkor eldöntöttem, hogy hastáncolni fogok, mert ehhez a tánchoz nem kell pár! Izgalmas kihívásnak tűnt. Pontosan azonban nem tudtam, hogy mire vállalkozok, csak táncolni akartam!
CM: Mióta hastáncolsz akkor tulajdonképpen?
TG: Ez az „őrület” közel 20 éve kezdődött az életemben! 2 évtizede tart, pedig volt aki azt gondolta, hogy ó majd elmúlik, ez csak egy fellángolás! De nem csak, hogy nem hagytam abba, hanem az életem része lett olyannyira, hogy több, mint 15 éve tanítom is a táncot a saját tánciskolámban!
Elvégeztem a hastáncoktató képzést is, hogy hivatalosan is hastáncoktató lehessek.
CM: Egyébként mi volt a „polgári” foglalkozásod?
TG: Korábban képi diagnosztikai asszisztens voltam egy kórházban. Jelenleg a polgári foglalkozásom a hastáncoktatás, Woman&body coach, rehabilitációs tréner vagyok.
CM: Szükséges valamilyen speciális adottság ehhez a tánchoz?
TG: Nem! Az én tapasztalatom az, hogy leginkább türelem, sok gyakorlás, illetve jelen-lét kell! Az első órák a legnehezebbek a kezdők számára, hiszen sok mindenre kell odafigyelni. Az izoláció komoly fizikai és szellemi igénybevétel a hölgyek számára.
Ezt idő „újratanulni”, ezért mondtam, hogy türelem! A gyakorlás meghozza a könnyed mozdulatvégrehajtást és mindezt a jelen-lét segíti!
CM: Ezek szerint bárki meg tud tanulni hastáncolni?
TG: Ennek a táncnak az alapjai minden nőben ott vannak, csak fel kell eleveníteni, ebben segítek nekik! Így a válaszom az, hogy mindenki meg tudja tanulni! A kérdés az, hogy kinek mi a célja vele…
CM: Neked mit ad a hastánc?
TG: A kezdet kezdetén csak szimplán a tánc örömét adta. Élmény volt az évek során felismerni, hogy mire is képes a testem, ha tudom alkalmazni az izolációt!
Az izoláció használata az iskolában tanultakhoz -anatómia- nagyon sokat hozzá tett! Ez egyfajta magabiztosságot, önbizalmat adott. A hastánc finom mozdulatai által nőiesebb lett a mozgásom a mindennapokban is.
A bennem élő rejtett nőt is megtaláltam az utamon.
Izgalmas, tanulságos felismerésekkel lettem gazdagabb az oktatói létem alatt, hogy több száz nővel foglalkozhattam és segíthettem-segíthetem őket útjukon!
A hastánc, mint mozgás a testbeszédnek egy izgalmas megjelenése, valamint a különböző tanulmányaim egy olyan tudást adtak számomra, mellyel létrehozhattam egy önismereti programot.
Ez a program test és mozgás fókuszú, de más ismereteket is elsajátítanak a résztvevők! A kurzus következményeként javul a nők önbecsülése, önértékelése, valamint megtalálják az elakadásaikat és tovább is tudnak lépni abból! Megtalálják és meg is tudják húzni a határaikat és egy más női minőségbe érkeznek meg a tréning végére.
CM: Kiknek ajánlod ezt a táncot?
TG: Elgondolkodtató kérdés! Igazából minden nőnek és azon belül minden korosztálynak, hiszen minden generációnál meg tudom határozni, miért lenne jó éppen, akkor!
De nem leszek ennyire általános.
Azoknak ajánlom, akik már elindultak az önismereti útjukon és szeretnének más szempontok alapján ismerkedni önmagukkal. Akik egy magasabb minőségbe szeretnének érkezni a testüket és nőiességüket illetően! Akik szeretnének megismerni egy különleges nagyon nőies mozgásformát.
Aki látta már Gabit táncolni, az tudja, hogy nem csak csodálatos, hanem rendkívül testtudatos, harmonikus a hastánc, aminek szépsége, minősége nem múlik sem az életkoron, sem a testalkaton!
(fotók: Tácsik Gabriella, Nagy Helga Petra)
