Tudjátok, rohadtul elegem van! Mert nem elég, hogy napjában százszor gondolok arra, hogy elég jó anya vagyok-e, hogy jól csinálom-e, amit csinálok, vagy hogy éppen őrlődök aközött, hogy adott szituációban ésszel, vagy szívvel neveljem-e a gyerekem, még ráadásul úgy is érzem, hogy a környezetem is mindent megtesz azért, hogy én rosszul érezzem magamat.
És SzörnyElla felébredt a délutáni szunyókálásból, majd rádöbbent, hogy az élete kicsit sivárka, azaz reggel óta mit sem változott. Savanyú kis arcocskája kávéért kiáltott és kilibbent érte a „való világba”.
Nyaralok, hunyorogva-vigyorogva szemlélem, hogy az élet szép, és persze hallok mindent, többek között a mögöttem lévő napágyak sorából is egy karcos hangot. Folyamatosan nyomja.