Könnyű beleesni ezekbe a hibákba! 8 tipp, amit NE csinálj szülőként!

Vannak elképzeléseink, mit fogunk tenni szülőként, hogyan neveljük majd gyermekünket. Aztán az élet felülírja ezeket.

Minden gyerek más és más, de van néhány olyan dolog, amit ha megteszel, biztos, hogy megbánod, akár már a következő percben.

Ezért a legjobb, ha nem teszed!

Ezeket NE csináld szülőként:

  • Ne szólj rá annyiszor! 

Tudatosan használj kicsit kevesebb nem-et! Ha nem életveszélyes helyzetről van szó, ha nincs ténylegesen veszélyben, mondjuk konnektor közelében, forró sütő mellett a gyermek, akkor ne mondd folyton neki, hogy nem szabad, ne csináld. Engedd, hadd fedezze fel az őt körülvevő világot, nem baj, ha megtapogatja, ha megkóstolja, ha “eszik egy kis koszt”.

  • Ne vedd el a kedvét!

Már megint ugyanazzal a játékkal játszik, újra és újra ugyanaz az érdekes számára, nem tudja abbahagyni… Hidd el, meg fogja unni, le fogja tenni és fog mással is játszani. Most viszont ahhoz van kedve, és élvezi, hogy folyamatosan fejlődik abban a játékban, egyre ügyesebb, gyorsabb. Esetleg kezdj el te valami mással foglalkozni és majd ha érdekli, ő is odamegy hozzád és megmutathatod, tudtok együtt kicsit mást is játszani. Azért mert te unod már az adott játékot, azért mert te szeretnéd, hogy mást is kipróbáljon, hiszen ott a rengeteg játék.., ne erőltesd, hogy másba kezdjen, váltson.

Őt ez teszi boldoggá. Nem ez a lényeg?

  • Ne törd le! 

Nem megy tökéletesen a művelet, mert kimegy a vonalból színezéskor, esetleg fordítva rajzol valamit, sőt az is lehet, hogy nem biciklizik még 5 évesen. Majd fog. Majd minden alakul, kialakul. Jobban fog menni, napról-napra egyre ügyesebb lesz, – főleg ha biztatod. A kitartását dicsérd, azt hogy milyen hosszan, szorgosan dolgozott rajta vagy hogy egyáltalán belekezdett és csinálta, végigcsinálta. Ha leszidod, mert nem ment jól, azzal örökre kedvét szegheted. Ne csodálkozz azon se, ha nem lesz kedve veled játszani, ha folyton a hibáit sorolod.

  • Ne hagyd megválaszolatlanul a kérdéseit! 

A gyerekek rengeteget kérdeznek. Ez így van jól. Az nem (jó) válasz, hogy “csak”. A legjobb tudásod szerint és az ő szintjén magyarázd el neki, amit tudni szeretne. Mindig reagálj. Úgy sem tágít majd, míg választ nem kap. Ne a telefonba bújva, hanem a szemébe nézve, leülve mellé válaszold meg a kérdését. Mesélj neki sokat akkor is, amikor még nem tud beszélni. Figyel rád, hall és nagyon gyorsan tanul. Ne lepődj meg nagyon, ha rövid időn belül ugyanazt a mondatodat, ráadásul ugyanolyan hangsúllyal visszahallod tőle.  A vágyott bizalmi kapcsolat a gyerek és szülő között, például ezzel is kialakítható illetve fenntartható, hogy nem hagyjuk figyelmen kívül a  gyermekünk kérdéseit, hanem meghalljuk azokat és válaszolunk neki. Beszélgetünk vele, és ahelyett, hogy csitítgatnánk, örülünk neki, hogy érdeklődő, hogy figyelmes, hogy “hangos”.

  • Ne hazudtold meg! 

Ha megütötte magát, ne menj úgy oda, hozzá, hogy “nem is fáj..!” Honnan is tudhatnád? Öleld meg, vigasztald meg. Adj rá gyógypuszit és minden rendben lesz. Úgy tudunk segíteni, hogy erőssé, magabiztossá váljon a gyermekünk, ha hiszünk neki. Beszélgessünk vele, biztassuk, hogy mindent elmondhat nekünk, szüleinek. Nem fogunk rá haragudni, nem fogjuk leszidni, bármit is tesz a mi gyerekünk és szeretjük őt! Nem szabad azt éreznie, hogy nem hiszünk neki.

  • Ne óvd túl!

Előfordul, hogy piszkos, saras, homokos lesz a gyerek ruhája, esetleg el is szakad. Jusson eszedbe, hogy ez csak ruha! Jól érezte magát, volt egy szuper napja,  programja, amit talán még évekkel később is emlegetni fog. Nem szabad a ruhával foglalkoznod, emiatt mérgelődnöd! A mosolya a lényeges, az kell, hogy számítson és legyél büszke a csibész, huncut kisfiadra vagy kislányodra, arra, hogy vakmerő, merész és megéli a pillanatokat! Nehéz, de el kell engedni két-három lépéssel távolabbra is. A gyerek “dolga”, hogy szaladgáljon, hogy feszegesse a határait, hogy kipróbáljon új dolgokat. Engedd, sőt buzdítsd, hogy legyen bátor. Legyen rajta a fél szemed, de a kezét nem kell mindig fognod.  Nem baj, ha elesik, majd feláll és megy tovább.

  • Ne mondd, hogy ne sírj!

Nem baj, ha könnyezik, ha pityereg. Le kell vezetnie a dühét, a benne tomboló feszültséget, sőt az is lehet, hogy fáj valamije, fáradt vagy nem tudja pontosan, mi a baj, de valami rossz… Ha rászólsz, hogy ne bömbölj, ne sírj, csak még inkább belelovalja magát és nehezebb lesz megnyugtatni őt.  Ha nem tudod, mi a baj, kérdezd meg tőle és halld is meg a választ. Értsd meg, fogadd el, amit mond. Öleld át szorosan vagy hagyd egy kicsit, amíg megnyugszik. Te ismered a legjobban a gyermekedet, te tudod, mi az, ami a leginkább segítséget nyújt számára. Legyél a támasza, mutasd ki, hogy szereted. Hogy bármi is történt, bármilyen „rosszul” viselkedett, te szereted, úgy ahogy van!

  • Ne hagyd ki az esti mesét!

Az esti mese a nap levezetése.  A legjobb időpont az összebújásra, a nyugtató hangod az, amire szüksége van, ami lecsendesíti, ellazítja őt. Nem beszélve arról, mennyire fejleszti a képzelőerejét, a szókincsét, és így tovább, ha mesélsz! Ne mesét nézzen este, hanem te mesélj!

Vannak olyan mondatok, amiket hozunk a saját gyerekkorunkból, néha akaratlanul is elhangzik tőlünk az a bizonyos 3-ig számolok.., ugyanakkor ne felejtsd el, mi volt az, amire te igazán vágytál gyerekként.

Hagyd őt gyereknek lenni, és legyél néha Te is az!

Ugráljatok, táncoljatok együtt, sikítsatok és nevessetek, kacagjatok! Ne a csend legyen a cél, ne kapcsold be neki azért a mesét, hogy megkönnyítsd a dolgod, mert lehet, hogy te még több nagyszerű dologról ( például egy kedves mondatról, egy vicces grimaszról, egy édes mozdulatról) lemaradsz, mint gondolnád. 

Deák-Ember Ágnes
Csak Csináld – Magadért

(kezdőkép: Unsplash)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük