Mi történik akkor, ha nem olyan a bor az étteremben, mint amire gondoltál, amikor megrendelted? Illik visszaküldeni vagy sem? Vagy egyáltalán mikor indokolt reklamálni? Erről ír és beszél nekünk most Árvay Angelika borakadémikus a Borokról könnyedén sorozata következő részében.

Bevallom nem túl gyakran fordult elő, hogy vissza kellett küldenem egy bort vagy akár ételt étteremben, de azért volt már rá példa. Aztán ahogy érkeznek a kérdések a Borokról könnyedén csoportomban az egyes témákhoz kiderült, hogy én nem is gondoltam minden problémára. Így most már írásban, hála a lelkes borkedvelőknek, több szempontból járom körül a témát.

Azt szögezzük le, nem gondolom, hogy vissza illik küldeni akkor a bort, ha nem tetszik. Láttam már ilyen véleményt, de ezzel nem tudok azonosulni.

Vannak bortípusok, amiket nem kedvelek, ezért azokat inkább nem is rendelem. Ilyen például az alkohollal erősített borok csoportja, mint például a portói.

Egy borbemutatón jártam körülbelül 15 éve Olaszországban és találtunk egy nagyon hangulatos éttermet a közelben. A desszerthez kértünk bort és a sommelier ajánlására bíztuk magunkat. Sosem felejtem el azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor kihoztak egy pohár édes, vörös színű bort.

Azt hiszem a csalódottság a legjobb szó, de még a döbbenet is ott volt mellette. Tokaji bortermelőként életemben nem ittam még természetes édes (ami azt jelenti, hogy külső cukor vagy alkohol hozzáadása nélkül készült) fehérboron kívül más bort édességhez. Akkor portói volt a poharamban, amiről aztán tanultam később Londonban, kóstoltam is, de megszeretni nem sikerült. Mindenesetre nem küldtük vissza, bár megállapítottam magamban, hogy legközelebb körültekintőbb leszek.

Ha rendelünk egy olyan ételt az étteremben, amit otthon is gyakran készítünk, akkor nem szoktuk elvárni, hogy pont olyan legyen, mint odahaza, ugye? Azaz ha maga a bor, amit hoznak megfelelő, csak nekünk túl száraz, esetleg édes vagy más, mint a kedvenc ilyen típusú borunk, attól még nem küldhetjük vissza.

Gondolok arra, ha mi minden este egy balatoni vagy mátrai olaszrizlinget iszunk, amit nagyon szeretünk, akkor valószínűleg az lesz az etalon. Ha kiválasztunk az étteremben egy máshonnan származó olaszrizlinget, ami bár ugyanaz a szőlőfajta, de mégsem olyan, mint amit megszerettünk és megszoktunk, én nem javaslom hogy visszaküldjük. Írjuk fel a kis noteszunkba (vagy a telefonunkba) hogy ez nem a mi borunk és legközelebb ne azt rendeljük.

Ellenben ha dugós a bor és érezzük illatában a dohosságot, az ázott kartonra emlékeztető illatot, akkor azt kötelessége kicserélnie az étteremnek. Általában ha parafa dugóval rendelkező borról van szó, akkor a pincér vagy a sommelier is meg szokta nézni mielőtt felszolgálja, de azért mindenki hibázhat.

Ebben az esetben egyébként mi például kicseréljük egy másik palackkal a dugós tételt. Még a webshopos rendelésnél is jelezzük, ha esetleg dugós és elhozzák hozzánk, ha felénk járnak, akkor kapnak helyette egy másikat.

Természetesen az is lehet probléma, ha valamelyik borhibával vagy borbetegséggel találkozunk az adott palacknál. Ez lehet „egéríz”, nyúlósság, kénhidrogén vagy muskátli szag.

Azért bízom benne, hogy nem sok, étteremben rendelhető bornál találkozhatunk ezekkel, mert a felismerésükhöz kell gyakorlat és tudás. Vannak viszont kurzusok és kóstolók, ahol pont ezeket a hibákat lehet megtanulni.

Bor rendelésekor viszont rögtön mi is láthatjuk, hogy valami nem stimmel: ha egy bor zavaros. Vagyis nem tükrös, nem tiszta, esetleg úszkálnak benne dolgok. Hacsak nem egy „szűretlen-derítetlen” tételről van szó, akkor ezt jelezhetjük, hogy itt gond adódott. Egyszer előfordult egyébként, hogy azt a kérést kaptuk, hogy adjuk oda a bort kannában és majd ők otthon lepalackozzák. Mert úgy olcsóbb…

Én viszont azt tudtam csak válaszolni, hogy csak úgy tudom garantálni hogy a bor olyan minőségű legyen, ahogy én szerettem volna a palackba tenni, ha én kontrollálom végig a folyamatot. És így lehetek benne biztos, hogy bontsák fel akár New Yorkban akár idehaza, ugyanazt a bort kóstolhatják, tisztán.

További jel lehet, hogy valami félrecsúszott, ha esetleg pezseg a borunk, pedig nem pezsgőt rendeltünk. Ebben az esetben létrejöhetett egy erjedés a palackban, amit nem tervezett a borász. Ezt általában a nyelvünkön érezzük, hogy „szurkálják” a buborékok. Azért a kis hozzáadott szén-dioxid is okozhat hasonló érzetet mondjuk egy rozé esetében. Ha viszont tényleg „beerjedt” a bor, akkor általában zavaros is lesz.

Akkor is nyugodtan szóljunk a sommeliernek, ha az adott bor hőmérséklete nem megfelelő. Én jobban szeretem, ha hidegebben érkezik a bor, mint amennyire ajánlott, hiszen a pohárban gyorsan felmelegedhet. Ha viszont úgy érezzük, a bor meleg, akkor ez esetben egy vödör jég gyorsan segíthet a hűtésben. Azt gondolom, ha hidegnek találjuk, az nem akkora probléma, kicsit melengessük fel a kezünkben a poharat.

Ha véletlen folyamán nem azt a bort hozzák ki amit rendeltünk, azt is természetesen nyugodtan küldjük vissza. Mert ha paradicsomos spagettit rendelek és steak-et hoznak ki helyette, akkor is szólok.

Felmerült az is a Borokról könnyedén csoportban, hogy akkor is visszaküldhetjük-e a bort, ha nem az van a palackban, amit a címke mutat. De azért valljuk be, ezt nagyon-nagyon nehéz lenne felismerni, ez már haladó szintű borszakértést kíván.

Mindenesetre azt hallottam már, hogy Kínában óriási probléma a borhamisítás. Vagyis összeszedik a drága francia borokat, még a hozzá való dugókat is és utána valami mást töltenek bele és eladják. Állítólag egyes termelők ez ellen úgy próbáltak védekezni, hogy a dugó színe megváltozott, amikor kihúzták. Szóval a probléma valós, de remélem, ez minket itthon nem érint.

Bízom benne, hogy nem sokszor kell visszaküldenetek a bort. Vagy ha igen, az gyorsan orvosolható egy kis hűtéssel.

És szeretnétek arra biztatni Titeket, ha tetszik a bor, nyugodtan dicsérjétek az étteremben vagy akár írjatok a borásznak. Nagyon jó érzés ilyen üzeneteket kapni, nekem elhihetitek!

(kezdőkép: Nagy Tímea/Grandevu)