Élt egyszer egy lány, aki bátrabban harcolt a legtöbb korabeli férfinál, de sajnos 19 éves korában máglyán égették el boszorkányság vádjával, miután látomásai segítségével győzelemre segítette a franciákat. Legalább egyszer biztosan mindenki belefutott már a Milla Jovovich főszereplésével készült Jeanne d’Arc című filmbe is.
Jeanne d’Arc Domrémy-ben született 1412. január 6-án. Javában dúlt a százéves háború, a francia hadsereg képtelen volt győzedelmeskedni az angolok felett. A francia királyt, VI. Károlyt az őrült címmel illették, tehát még országon belül is viszály alakult ki, mivel a király testvére és unokaöccse is szívesen lett volna régens a leendő francia király, a 14 éves VII. Károly mellett. Jeanne ebbe a káoszba érkezett Jacques d’Arc és Isabelle Romée lányaként.
Egy átlagos parasztlányka volt, akinek 12 éves korában látomása volt. Ezek a látomások később meghatározták az egész életét, és külső illetve belső harcaiban is a segítségére voltak. Az első látomásában egyedül volt egy mezőn, és hangokat hallott. A végén elsírta magát annyira mély benyomást tett rá. Hitt abban, hogy Szent Mihály, Alexandriai Szent Katalin és Antiokheiai Szent Margit szólították meg, és kérték arra: űzze ki az angolokat és vezesse el a dauphint Reimsbe a koronázásig.
16 évesen rokona segítségével eljutott Vaucouleurs-be, de csak a következő év januárjában kapott lehetőséget a helyőrség vezetőjétől, gróf Robert de Baudricourt-tól, hogy meglátogassa francia királyi udvart Chinonban. A menetlevele nem más volt, mint egy jóslat a hadiszerencse megfordulásáról Orléans közelében. Miután megerősítették a jóslatot, Jeanne megkapta Baudricourt áldását.
Az udvarba érkezve már be is csatlakozott az eseményekbe és engedélyt kért, hogy a hadsereggel mehessen Orléansba és lovagi felszerelést viselhessen.
A történészek szerint fehér páncélt viselt,
állig felfegyverkezve és olyan volt az emberek számára,
mint a megtestesült remény.
Sokakban felmerült a kérdés: mégis, miért helyezett Károly dauphin a hadsereg élére egy nőt, aki azzal jött, hogy Isten hangja arra utasította, vegye szárnyai alá az ország hadseregét és vezesse győzelemre? Valószínűleg azért, mert tényleg kifogytak az ötletekből, a lehetőségekből, nem maradt más, amiben reménykedhettek volna.
Jeanne megjelenésével viszont az angol–francia konfliktus vallási háborúba csapott át. Sokan aggódtak, miszerint Jeanne esetleg eretnek vagy boszorkány, ezért vizsgálatot indítottak igazhitűségének bizonyítására. 1429 áprilisában a vizsgálóbizottság hívő kereszténynek, kifogástalan életűnek találta, aki alázatos és becsületes.
Így tisztára mosott névvel, megérkezett 1429. április 29-én Orléans ostromához. Akármennyire is próbálták kizárni a haditanácsból, nem jártak sikerrel is mindig részt vett a csatákban. Társtisztjei nagyra becsülték őt, és ügyes harcászként, jó stratégaként tekintettek rá.
Jeanne segítségével egyre sikeresebbek lettek a franciák. Májusban sorra foglalták vissza az erődöket.
Akkor sem pihent meg, amikor a „les Tourelles” elleni
támadás során a nyakán eltalálta egy nyílvessző,
visszatért, hogy vezesse az utolsó rohamot.
Nem ez volt az egyetlen ilyen bravúrja, mivel egy későbbi, júniusi csatában Beaugency-nál egy kőből készült ágyúgolyó nekicsapódott a sisakjának, ám ő azt is túlélte.
Az orléans-i győzelemnek köszönhetően elérte, hogy a hadsereg társparancsnoka legyen, akit teljesen elfogadott a vezetőség és a katonák. Jeanne egyre csak sikereket könyvelt el a Reimsbe tartó úton, ahová július 16-án meg is érkeztek és a következő napon megkoronázták a királyt.
Szeptember 8-án vette kezdetét a Párizsért zajló csata. Ekkor Jeanne-t egy számszeríjból kilőtt nyíl megsebesítette a lábán, de ennek ellenére tovább harcolt. Októberben bevette Saint-Pierre-le-Moûtiert és ezért nemesi címmel ruházták fel.
1430. május 30-án, egy angol és burgund ostrom során parancsot adott a visszavonulásra, és utolsóként kívánta elhagyni a csatateret, de egy íjász lelőtte a lováról és hadi fogságba került. Szégyen, amit itt történt, ugyanis a francia király magára hagyta, és az angol kormány megvásárolta a burgundi Fülöp hercegtől 80 000 font váltságdíj fejében. Az angolok Rouen városába vitték, ahol boszorkányság és eretnekség vádjával perbe fogták.
A tárgyalás ideje alatt szexuálisan bántalmazták a börtönben és rávették arra, vallja be a boszorkányságot meg azt, hogy nem Istentől, hanem a Sátántól kapta a látomásait. Ezt később visszavonta és vállalta a máglyahalált 1431. május 30-án. Utolsó szavai ezek voltak: Jézus! Jézus! Katolikus források szerint végül a hamvait az angolok a Szajnába szórták, nehogy valaki boszorkányságra használja a maradványait.
1455-ben, vagyis 24 évvel később, VII. Károly király észbe kapott, miután uralmát beárnyékolta az, hogy egy eretnek segítette a trónra és arra kérte III. Kallixtusz pápát, vizsgáltassa felül a szentszék döntését. Mit ad Isten, Johannát egyszeriben ártatlannak találták, és mártírrá nyilvánították. 1920-ban pedig szentté avatták és egyike lett Franciaország 9 védőszentjének amellett, hogy ma már francia nemzeti hősként tekintenek a tragikus sorsú lányra.
Wadolowski-Balogh Orsolya
(kezdőkép: Wikipedia, többi kép forrása: Pinterest)
