Nem igaz, hogy nem változunk. Teljesen ki vagyunk fordulva magunkból. Aki nem változik, szerintem nincs ebben a korban.
Ugyanúgy, mint a tinédzserek, magunkon kívül vagyunk… Aki beismeri.
Szerintem direkt imádjuk. Alig vártuk, hogy végre történjen velünk valami, hát tessék, itt van. Aki eddig unalmasnak érezte középkorú kis életét, most megkaphatja.
Ez a kor nekünk van kitalálva. Ahogy minden, a legnagyobb rendben van. Semmi esetre se tiltakozzunk ellene, mert ezt IS meg lehet élni JÓL.
Az első, hogy felvállaljuk-e. Vagyunk-e olyannyira őszinték magunkkal, hogy beismerjük: elérkezett.
Nincs küszöb, amit átlépünk, nincs egy dátum, amit akár utólag kinevezhetnénk annak, hogy beleléptünk. Egyszerűen egyszer csak benne vagyunk. Mint bármely történetben és ez alól csak az szabadít fel, ha kalandként éljük meg.
Hiszen néha közröhej, ahogy viselkedünk, ahogy reagálunk, ahogy ki tudunk nézni, és ahogy ki AKARUNK nézni, mert skizofrén mód folyton hadakozik bennünk a tini, a 30 éves, a negyvenes és akik vagyunk. EZEK adják egymásnak a kilincset.
Végül egyik sem vagyunk, mert fel nem fogjuk, mikor ért körbe az óra és csak rugdosnánk vissza a mutatókat: Nem, még nem vagyok 50, kikérem magamnak!
Máskor meg? Na ne szórakozz velem, az én koromban… öreg vagyok én ehhez… simán kibújunk az alól, amit egyébként tőlünk elvárhatnának.
Változókor? Hát persze! Végre jogosan felrúghatunk mindent, tajtékozhatunk, lehetünk nyugodtan őrültek, majd ráfogjuk a hormonokra!
Felforgatunk mindent. Képesek vagyunk felégetni sokéves kapcsolatokat, egy új diliért kútba dobni karriert és eladni a múltat, letenni a nevünket, csak úgy, egy bokorba, hogy most már szabadon élhessünk… ugyanerre vágytunk tinédzser korban…
Lázadunk, akarunk, nem akarunk… ez egy őrült dilis dackorszak. Amelyben aztán, amint a tükörben meglátod magad, rájössz, illene korodhoz méltón viselkedni.
És átesel a túloldalra. Mindenkivel kedves vagy, csak hogy rácáfolj az összes bolond órádra, folyton az ellenkezőjét bizonyítod annak, aki vagy.
Úgy, hogy már rég nem tudod, ki vagy, ki akarsz lenni és ki nem akarsz már lenni a hátralévő idődben.
Válogatsz. És váltogatsz, sűrűn, barátokat, van, aki párt, de van, aki csak ruhatárat. Mindent és mindenkit ki akarsz próbálni, meg akarod élni, aki/akivel még nem voltál, amit még nem tapasztaltál, mert ebben a rövid életben, vagy mert túl gyorsan száguldott veled a vonat, kimaradt.
Dackorszak? Lópikula. Tinédzserkor? Semmiség ahhoz képest, amit a változókor ad.
Először is változókor VAN.
Ne próbáljunk meg úgy tenni, mintha nem volna.
Ma éppen jó napom van és beismerem, hogy elért, de lehet, hogy holnap letagadom és felöltözöm harmincasnak.
Egyébként meg nem egy gyenge időszak, éppen azért produktív, mert tudod, hogy nem sokáig tart.
Változókor? Ez is csak konzervál, egy ideig megtart. Egy ideig legalább tudod, hogy biztosan… – ban vagy.
(kezdőkép: freepik)
