Fantasztikus, vibráló nő, akivel a saját előadásaimon is szoktam példálózni.
Merthogy a ,,jónőség”, a boldogság, az nem kor és nem súlyfüggő.
Sokkal inkább más tényezőkből tevődik össze. De erről meséljen maga Soma Mamagésa, vagyis Spitzer Gyöngyi, akivel új könyve kapcsán beszélgettem.
Tomkó Bori Mit gondolsz, miért van ennyi egyedülálló nő?
Soma Mamagésa: Ez teljesen egyértelmű következménye annak, hogy a patriarchális időszak véget ért.
Kiléptünk abból az eddigi társadalmi szerepjátékból, színházból és elvárásból,
hogy ha 22-23-24 éves korodra nem vagy Lajosné, akkor
a család és a társadalom szégyene vagy.
Az előző generáció – az én anyám például, aki a bébibumm idején volt fiatal – még abban élt, hogy szűzen, húszas éveik elejéig minél gyorsabban és akár gondolkodás nélkül férjhez kell menni. Az egy szuperegós kor volt, amiből mostanra elbillentünk egy egós individualizáltba, ahol
már nem kell szégyellnie magát egy mai fiatal nőnek,
hogy ő nem feleség, illetve, hogy akár egyedül neveli a gyerekét.
Ők már elindultak az önismereti úton, ezáltal megnőttek az igényeik, hogy én ki vagyok, mit akarok és nekem mi a jó. És ez bizonyos szempontból megbonyolította az életet. Mert egyből nagyobb lett a választási lehetőség, a megfelelni akarás pedig kevés kivételtől eltekintve kikerült a képből. És még valami. Az egóban nem jó megrekedni, és nem is az innen való létezés az emberi lét csúcsa, de meg kell tanulnunk használni.
TB: Milyen tanácsokat tudnál adni a nőknek?
Soma: Az önismeret a legfontosabb. Körülbelül 2500 nővel dolgoztam az elmúlt 10 évben, akik megnyíltak nekem. És a dobogós helyen a „van pasim-nincs pasim” probléma áll, illetve mostanában egyre többször a ki vagyok, mi a feladatom kérdése. Azt tapasztalom, hogy bármennyire közhelyesnek is tűnhet, de amíg valaki görcsösen, nagyon akarja, hogy megtalálja a párját, az nagyon blokkoló.
Ha eljut valaki oda, hogy még társ nélkül is jól tudja magát érezni,
tehát tudja élvezni a saját életét úgy is, hogy éppen nincs párkapcsolata,
azzal ad egy nagy esélyt annak, hogy bevonzza a társát.
A másik, hogy kell ehhez nyitottság is. Mindaddig tehát, amíg görcsös akarás van bennem, másrészt stressz a férfiakon, addig ezek mind nehezítik ezt. Ami a legtöbbet segít, az pedig a megnyílni az életörömre. Akár férfival, akár férfi nélkül megpróbálni élvezni azt, ami van, amiben vagyok, a saját életemet, a hétköznapok csodáit. Mert egy nyitott, könnyű, derűs, laza nő az sokkal vonzóbb, mint ennek az ellentettje.
Aztán pedig, ugye, a 21. század korzója az internet. Jó pár ismerősöm van, akik így találtak társat.
Minél kevesebb az emberben a negatív érzés és az illúzió, annál nagyobb az esélye, hogy a saját szűrője szemetét kitisztítva olyan férfit rakjon maga elé, akivel jó lehet.
TB: Azt is említed a könyvben, hogy ÚJ NŐ van születőben. Erről van szó?
Soma: Ez tulajdonképpen már az előző könyvem témája volt, a Félelem nélkül – Az új nő születése. De a mostani könyvben is van egy fejezetem a női szerepekről, illetve a férfi és a nő kommunikációjáról, ezért én állandóan visszatérek ahhoz a témához, hogy igen, ahhoz, hogy jelenleg jobban egyensúlyban legyünk, mindannyiunknak egyaránt el kell kezdenünk sokkal inkább komolyan venni, fejleszteni az említett jobb agyféltekei minőségeket. Itt van az érzelmekért felelős agyi terület -ugye a nőknél mindkét féltekében, a férfiakéban csak a jobban-, a kreativitás, intuíció, elfogadás-befogadás, egység-élmény, holisztikus gondolkodás, a transzcendentálishoz való kapcsolódás, a saját lelkemmel való kapcsolódás. De ezek közül most a kreativitást emelném ki. Ennek nagyon fontos a megélése, fejlesztése, mert
azt látom, hogy nagyon sok emberre
rá van égve a felnőtt szerep-jelmez.
És amíg nem tudunk kapcsolódni a belső, örök gyerekhez, aki kreatív, aki játszik, aki mer még teremteni, alkotni szabadon, addig nem fogunk sem harmonikusak, sem felnőttek lenni, sem az igazi célunkat nem érjük el.
TB: Szokott lenni rossz napod is? És akkor mit csinálsz?
Soma: Utoljára rossz napom úgy volt, hogy önmagamat zsigereltem és fárasztottam ki annyira, hogy az életkedv kiment belőlem hetekre. Ez öt éve volt. Tehát akkor volt utoljára rossz napom…
Akkor először lementem a Balaton-felvidéki házunkba, egyedül lenni. Ott még mélyebbre mentem.
Akkor azt éreztem, hogy jó Gyöngyike, akkor most veszünk egy nagy levegőt
és akkor kérdezd meg magad, hogy mire vágysz.
A válasz az volt, hogy messzire kell mennem, legalább egy hónapra. Thaiföldön szeretnék lenni, egy kis szigeten. Egy olyanon, ahol balra kel fel a nap és jobbra nyugszik és egész nap a vízen csillogó fényt nézem és magammal vagyok, visszatöltöm magam.
Amikor ez lejött, kiürítettem egy hónapom, vettem egy repülőjegyet és akkor azt mondtam, na hajrá!
Teljesen visszatöltődtem akkor és szerencsére azóta ilyen durva egyensúlytalanságom nem is volt. De ezt is meg kellett tapasztalnom.
Minden reggelt azzal kezdek, hogy öt tibeti jógagyakorlat, a végén akupresszúrás kínai gyakorlatok, meridián torna, aztán ashtanga jóga, és aztán kundalinivel fejezem be.
Mindennap legalább egy órát
magammal vagyok.
Ja, és mező mellett lakunk, van egy újfundlandi kutyám, akivel pluszban hetente 4-5-ször sétálunk, kocogunk, lazulok, földelek. Szóval, jól vagyok!
TB: Pár nap múlva mutatjátok be 11. új „könyvgyermeked”, A harmónia mint döntés címmel. Mi az üzenete ennek az írásodnak?
Soma: A cím némi ellentmondást tartalmaz, mert a döntés azért mindig jár egy belső feszültséggel. Valamire igent mondok és valamire nemet, mert minden döntés egyben igen és nem. És hogy lesz ebből mégis harmónia? Úgy, hogy én ezt hosszútávon értelmezem.
A saját lelki békém mellett dönteni, az egy elkötelezett önismereti munka, ami azt jelenti, hogy egyrészt folyamatos pucolása az önismereti vakfoltjaimnak, másrészt felismerni a saját „árnyék-énem”, amit lenyomok, lefojtok, amit szégyellek, ami miatt bűntudatom van.
No és az elengedhetetlen lélek kapcsolódás, ami nélkül nem is lehet senki sem önálló felnőtt ember, nemhogy harmonikus.
TB: A könyv borítója is különleges. Elmondanád, mit ábrázol pontosan?
Soma: Alapvetően egy férfit és nőt látunk, egy fával. Az első asszociáció az emberben az Ádám-Éva, de én azt mondom, ennél menjünk messzebbre. Lehet az anima-animus vagy a yin-yang, ami azt jelenti, hogy az egész létünk feloszlik vagy yin vagy yang minőségre. Ez azt üzeni, hogy akár a fizikai, akár az érzelmi, akár a szellemi szinten minden vagy yin vagy yang, vagyis férfi vagy női minőségű. Jelenleg a világban egy olyan fordulóponthoz érkeztünk, ami egyfajta kiegyenlítődés, ahhoz, hogy újra egyensúly legyen akár globálisan és az egyén életében is. Át kell mindannyiunknak a yin-es, jobb agyféltekés minőség felé mennünk. Mindamellett a legfelemelőbb, ha túl tudunk lépni – legalább időnként – a dualitáson.
TB: Állandóan pörögsz, előadsz, műköteted az Új Egyensúly oldalad, könyvet írsz, koncertezel. Honnan van erre energiád?
Soma: Egyrészt az egyensúly az életem központi témája, nyilván nem véletlen, hogy a nagy munkám és kedvenc gyermekem, a most 2 éves Új Egyensúly oldal.
Levegő jegyként pedig állandóan pakolgatom a naptáram, méricskélek,
pakolok ide-oda félóránként.
De ugyanígy megvannak a szünnapok is, amikor nincs naptár, nincs telefon,
nincs idő és nincs kötelezettség.
Ahhoz, hogy nekem megmaradjon az egyensúlyom, emiatt nagyon szigorúan tudok nemet mondani. Mindig rámeditálok, hogy mi kell az egyensúlyomhoz. Jelenleg a spirituális könyvek helyett a szépirodalomra és a zenére vagyok kiéhezve, leállok egy időre a könyvírással. Most az kell a saját egyensúlyomhoz, hogy a művésznőnek adjak többet.
TB: Köszönöm a beszélgetést!
