Most akkor ki a gyengébbik nem?

Tudom, sokan megköveztek.

Sok ellenvéleményt kapok. Boldog kapcsolatban élő harmincas nőtársaim: elnézést, és minden elismerésem nektek.

De szóljon most ez a pár sor azokról, akik hitték: 30-on túl is könnyű lesz…

Amikor kiléptem egy boldogtalan, hosszú kapcsolatból, bölcs anyám és még bölcsebb barátnői azt mondták: mellettem állnak, de szedjem össze magam, mert harmincon túl már csak a selejt jut.

Mekkorát nevettem!

És mégis, igazuk volt. Vagy talán csak a szavaik égtem belém és kísérték el éveim. Nem tudom.

Most, hogy számot vetek harmincon túli néhány évemmel egy pohár bor társaságában, azt gondolom: talán bölcs asszonyok voltak.

Mert mi is történt

magabiztos újrakezdésem után?

Első pasi.

2 év. Exfeleség. Gyerek. (Hozzáteszem, őt imádtam.) Csodás kapcsolat. Illetve az elején. Exfeleség, ki másik férfi miatt lépett ki, mégsem bírta elviselni jelenlétem, azt meg pláne megtiltotta, hogy ebből komolyabb dolog legyen.

Összeköltözésünk előtt feladta a leckét. Választás: az új nő vagy a lányod? Én döntöttem. Elég volt a harcból. Hihetetlen a nők eszköztára. Legyen a lányod! – mondtam neki, és elbúcsúztunk.

 

Második pasi.

Csodás indulás. Egy hónap után vészcsengő, a pasi szerelmet vall. Barátnős összeülések, semmi gond, van ilyen…

Nincs ilyen. A választott férfi még mindig szenved exfelesége hűtlensége miatt. Összetört lélek… Lakáshitel… Exfeleség kulccsal rendelkezik… És választottunk lelke darabokban.

 

Harmadik pasi.

Óvatos indulás. Jaj, hogy szakítás volt másfél éve, és még nincs rendben?

Nem, köszönöm, elég volt! Amikor azt hallottam, hogy még eszébe jut és fáj neki, hogy majd jobb lesz és adjak időt: NEM.

 

Most akkor ki a gyengébbik nem?

Miért van az, hogy romokban heverő, szétszedett lelkű férfiak állnak előttünk bőszen bizonygatva:

készen állnak?

Miért kell lelket ápolnunk?

Miért kell továbblépő nők morzsáit sepregetni az elvileg erős hímek lelkéről?

Én akarok nő lenni, de ha az izzócseréről is az exed jut eszedbe, kedves férfi, akkor ki kell vennem a kezedből, és meg kell oldanom.

Mit rontottuk el?

Mi tettük ezt veletek?

És miért mi hiszünk a csodákban?

Trixi

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük