„Juditnak hívják a feleségedet és nagyon csinos azon a fotón, ahol a kockás inget viselő kisfiatokkal mosolyognak, Alma koncerten.
Szóval, ha küldesz nekem még egy mocskos képüzenetet, késztetést fogok érezni, hogy továbbítsam Juditnak… Kapíse?”
Ismerősöm szerint álmatlanságom oka a kellő lazulás hiánya:
– Tudod, én nagyon jó vagyok hátmasszírozásban. Szívesen ellazítanám hátizmaidat. – mondja hihető komolysággal a 47 éves, nős, kétgyermekes Zoli-apu, és én ugyancsak hihető komolysággal reagálok a hallottakra:
– Tanultál masszázstechnikát? Helyileg mikor és hol tudnánk ezt az izomlazítást elvégezni? – dobom magasba a labdát.
– Munka után a lakásodon.
Érted… Így bele a képembe. A nagyon tüchtig fater. De amíg nincs kiforrott s hatásos ötletem leépítésére, apró baromságokkal kell ámítanom.
Tamás leépítésére azonban volt kiforrott, hatásos ötletem.
Tamással a kozmetikai stúdió mögötti parkolóban sikerült majdnem karamboloznom. A férfiak királya, alatta keményedő Audi-trón pompázatos védelmezésében, hosszas, kifinomult káromkodásom után mutatott könyörületet. És mivel én a közelben lakom, leparkoltam.
Tamás nem volt rossz pasi, tetszett fogsora túlfehérsége, és ennél többet nem is vártam a nyugodni készülő nap fényeiben csillogó kozmetikai stúdió szűk parkolójában történt első találkozástól.
Bámulatos fogalmazókészséggel rendelkezett. Bámulatos volt figyelni, hogy hiszékenynek hisz engem.
Aznap este aktmodellek erotikus művészfotóival tömte tele postafiókomat, és a szokásos ismerkedős kérdések közé csempészett néhány ,,tejszínhabot nyalogatnék a melleidről” mondatot.
Mesélt a sportról, melyet régóta űz (nem, nem, nem a spontán szex) és én különleges sportnak ítéltem, és kellően kíváncsi voltam. Így kicsit kutattam utána.
Találtam is egy egyesületet. Képek menüpont alatt csoportkép.
Bal oldal második emberkéjében Tamásra ismertem. Képaláírás szerint
ő Ádám.
Innentől már csak három kattintás választott el a közösségi oldalon túlfehéren arcomba mászó TamásÁdámtól és TamásÁdámnétől.
Hülye nem vagyok, úgy viselkedtem továbbra is a férfiak királyával, mintha Tamás lenne és engedtem, hogy vacsorázni vigyen. Engedtem, hogy naplementét bámuljunk a folyóparton, és engedtem, hogy az Audi-trón ajtajához szorítsa derekamat és szájon csókoljon.
És amikor ismét levegőhöz jutottam:
– Juditnak hívják a feleségedet, és nagyon csinos azon a fotón, ahol a kockás inget viselő kisfiatokkal mosolyognak, Alma koncerten. Szóval, ha küldesz nekem még egy mocskos képüzenetet, késztetést fogok érezni hogy továbbítsam Juditnak… kapíse?
Hazasétáltam, és szerintem kedvét szegtem Ádámnak, mert pár nap múlva a hipermarketben igazi papucsférjként tolta görgős szekerét Judit után.
Heppiend.
Viszont: nagyon piszkálja a csőrömet a feleségek azon alfaja, aki a játszótéren sajnálkozással próbálja leplezni fitymálását férjtelen sorsom felett.
Szívesen mondanám neki, hogy csak amiatt van mákod, mert én rendes lány vagyok.
Véhá
Rendes lány vagy.., de meghívattad magad egy férjjel vacsorázni, majd lesmároltattad magad, mikor tudtad h otthon mi a helyzete, várja a családja. Érezd magad rendesnek, ezt inkább szűzkurvának hívják máshol, már ha tényleg ott sarkon is fordultál…. Inkább le se írtad volna, lehet Tamás vagy Ádám, magadat minősíted, ócska vagy, hiába vagy szingli. Gratulálok.. Egodat fényeztetheted, de inkább tennéd nőtlen pasikkal… Szánalmas vagy.
Nem hívatta meg magát, a nős férfi próbálta átb**ni, ő meg megleckéztette a ráadásul eredetileg álnéven bemutatkozó „aput”. Meg is érdemelte. Kár, hogy marad, amilyen volt, és most valószínűleg a következő naivnak tetsző áldozatot próbálja álnéven becserkészni.