You are currently viewing A csupamosoly srác, aki bringával kerülte meg a Földet

A csupamosoly srác, aki bringával kerülte meg a Földet

Illés Adorján az a srác, aki megkerülte a Földet bringával. Az a srác, aki úgy jellemzi magát, hogy boldog és élettel teli. Mottója: őszinteség, megapower, szuperszeretet.

Annyira kíváncsivá tett miket, hogy kifaggattuk, nem csak az expedíciójáról.

Tomkó Bori: Mióta kerékpározol?

Illés Adorján: Gyerekkorom óta imádok kerékpározni, azonban a kerékpáros túrázást nem ismertem korábban. Egyből belecsaptam a lecsóba, első túrámként megkerültem a Földet 4 év alatt bringával.

T.B.: Nagy utazó voltál már az expedíció előtt is?

I.A.: Nem annyira. Akkor kezdtem el utazgatni, amikor elkezdtem dolgozni, azaz kb. 26-27 évesen. Európán belül kezdtem el szárnyaimat bontogatni, először vonattal vagy repülővel jutottam el külföldi országokba.

Fel kellett nőnöm a nagy utazáshoz.

Franciaország

T.B.: Mikor és hogyan döntötted el, hogy elindulsz?

I.A.: 2014 novemberében, amikor egy jóbarátommal, Szabó Ádámmal beszélgettem az interneten, említette, hogy szeretne következő évben elindulni egy földkerülő kerékpáros expedícióra. Annyira megtetszett az ötlet, hogy megkérdeztem: „mehetek veled?”. Erre igen-t mondott, szóval a döntésem egy röpke pillanat műve volt.

Kolumbia – Pereira

T.B.: Mennyi és milyen előkészület előz meg egy ilyen utat?

I.A.: Nos, kerékpárt, sátrat, hálózsákot, kerékpáros táskákat kellett beszerezni, útvonalat kellett terveznünk, vízumokat kellett beszerezni, ezeken kívül csináltunk egy blog- és egy facebook oldalt az utazásunknak.

Plusz, hogy elegendő pénzem legyen az utazáshoz, eladtam szinte minden ingóságomat, amit tudtam: mosógép, vasaló, elektromos zongora, székek, asztal, parfümök, könyvek, minden, ami értékes lehetett valakinek, és sikerült vevőt találnom rá.

Összességében körülbelül 5 hónapig tartott a felkészülésünk.

CostaRica

T.B.: Hány országon át és mennyit tekertél?

I.A.: 39 országban közel 46 ezer km-t tekertem. Átbringáztam Ázsián, Ausztrálián, Új-Zélandon, a Fidzsi-szigeteken, Japánon, Észak-közép- és Dél Amerikán, majd Európába visszatérve Spanyolországból tekertem haza Magyarországra.

A teljes ország lista így néz ki: Szerbia, Bulgária, Törökország, Georgia, Örményország, Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán, Kína, Pakisztán, India, Nepál, Mianmar, Thaiföld, Malajzia, Szingapúr, Indonézia, Ausztrália, Új-Zéland, Fidzsi-szigetek, Japán, Egyesült Államok, Mexikó, Belize, Guatemala, Honduras, Nicaragua, Costa Rica, Panama, Kolumbia, Ecuador, Spanyolország, Franciaország, Monaco, Olaszország, Ausztria, Magyarország.

Új útlevéllel indultam útnak, mire hazaértem, betelt teljesen. Mára szép ereklyeként tekint rám az útlevelem a polcomról.

T.B.: Mi(k)voltak a legszebb, legemlékezetesebb élményeid, helyeid, ahol jártál?

I.A: Erről egy könyvet írhatnék, és egyébként írok is. Pár hónapon belül fog megjelenni a 2. könyvem, ami egy regény szerű spirituális útibeszámoló lesz, amiben megírom a legnagyobb tanulságaim, legfontosabb tapasztalataim, legnehezebb élethelyzeteimet, életveszélyes kalandokat és hogy hogyan tudtam minden nehézség ellenére emelt fővel körbekerekezni a Földet.

Egyébként mindent egybevetve a komplett 4 évet, ami alatt utaztam, egy csodának éltem meg.

Néha hideg volt, néha meleg, néha felfelé kellett menni, néha lefelé. Dzsungeleken, hegyeken, sivatagokon, városokon, falvakon keresztül haladtam, és minden héten történt legalább egy szuperfantasztikus élmény velem a sok fantasztikus megélés mellett.

T.B: Lehet, hogy indiszkrét a kérdés, de hány éves vagy?

I.A.: 41 éves múltam júliusban. 2015 június 13-án indultunk Ádámmal, akkor szinte 33 éves voltam és 2019 nyarán értem haza az expedícióról.

T.B.: Szintén lehet, hogy indiszkrét a kérdés, de családalapítást tervezel vagy még van tervben újabb expedíció?

I.A.: Minél többet utaztam, annál jobban eltűnt az életemből a tervezés. Inkább arra fókuszáltam, fókuszálok, hogy a jelenben tudjak lenni és mindig tudjam követni az érzéseimet és a megérzésemet.

Úgy érzem, hogy tartogat az élet számomra még nagyobb szabású expedíciót és egyébként imádom a gyerekeket is, bízom benne, hogy majd egyszer családostól is utazgathatok mindenfelé.

Az utazás szerintem az egyik legjobb iskola, rengeteget tud tanítani nekünk, tágítja az életfelfogásunkat és emellett saját magunkat is jobban megismerhetjük az utazás által.

Kolumbia

T.B.: Az út után kiadtad A Nagy Mosolykönyvet. Mit tartalmaz ez a könyv és kiknek szól?

I.A.: Nagy szenvedélyem a fotózás és az egyik fő fotótémám az örömteli emberek voltak az utazásom során. Rengeteg őszinte, szép mosolyú emberrel találkoztam és akiket tudtam és beleegyeztek, lencsevégre kaptam.

Mire visszaértem Magyarországra, több mint 1200 szuper mosolygós, nagy felbontású fényképet készítettem. Ezekből kiválogattam a legjobb képeket. A fotók adják A Nagy Mosolykönyv alapját, több, mint 150 mosolygós arccal találkozhat a kedves olvasó a könyvben.

A képek mellé történeteket is beletettem a könyvembe, amik a boldogságról, tudatosságról szólnak, illetve bemutatom, hogy az egyes országokban miket tesznek, milyen szokásokat élnek a helyi emberek ahhoz, hogy ápolják, fenntartsák az örömüket, belső békéjüket akár még nehéz helyzetekben is.

A könyv célja, hogy megmosolyogtassa az olvasókat és felhívja a boldog élet fontosságára az embereket.

A Nagy Mosolykönyvről további információt itt találsz >>>

T.B.: Bár az élményeket nem, mégis mit tudsz átadni az embereknek abból, mait átéltél a 4 év során?

I.A.: Rengeteg élménybeszámolót és motivációs tréninget tartottam, mióta hazajöttem Magyarországra és szeretem megemlíteni, hogy hazánk világviszonylatban eléggé élmezőnyben mozog, ami a jólétet illeti. Ivóvíz folyik a csapból, nincsenek cunamik, háborúk, a tömegközlekedésünk világszínvonalú, a technológiai fejlődésünk is eléggé élen jár, a boltok tele vannak élelemmel (Venezuelában pl. pár éve órákig kellett sorban állni, hogy kenyeret tudjál venni).

Szóval én hálás vagyok, hogy itt születtem és amiért megannyi lehetőségünk van ebben az országban.

Tudom, tudom, vannak országok, ahol sokkal jobban élnek az emberek. Mindig lesz mindennél jobb.

Azt szeretném üzenni, hogy érdemes nem csak arra fókuszálni, hogy miből kell még több, nagyobb, szebb, hanem álljunk meg néha és csodáljunk meg egy naplementét, vagy hallgassunk madárcsicsergést.

Ezen kívül fontos, hogy megtanuljunk ítélkezés-mentesen élni, és hogy ne azzal töltsük az életünket, hogy másokat (és saját magunkat) beskatulyázunk, hanem teremtsünk szép dolgokat.

Igyekezzünk szembe nézni félelmeinkkel, traumáinkkal (mindannyiunknak van) és törekedjünk önmagunk megismerésére és szívünk szeretetének szabadjára engedésére.

Ha érdekelnek az Expedíció részletei, illetve Adorján előadásai, nézz be a Facebook oldalára.

Köszönjük a beszélgetést!

Tomkó Bori
főszerkesztő

(A fotók Illés Adorján tulajdona, felhasználásuk nem engedélyezett.)

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?