Majdnem szerelem

A közértben futottunk össze.

Te színes csíkos ruhában voltál és piros szandálban, én meg… Fogalmam sincs miben, de nem is rólam van szó.

Előttem haladtál. Nesztelenül, könnyedén, férfitekintetnek tetszőn.

El is felejtettem, hogy bevásárolni indultam. Csak a világosbarna hajadat néztem, amelyben pár kósza tincset szőkére csókolt a napfény.

Leemeltem valamit a polcról, és én is erős érdeklődést kezdtem el tanúsítani a női kozmetikumok iránt. Természetesen pont akkor néztél rám, amikor egy ,,meleg gyanta” feliratú dobozt ejtettem a kosaramba.

Olyan kedvesen mosolyodtál el, hogy akaratlanul estek ki a szavak a számon.
– Van, aki forrón szereti. – hirtelen magam sem tudtam, hogy ez honnét került a repertoáromba, de a felcsillanó szemek láttán megnyugodtam
– Imádom azt a filmet! Szegény Monroe mennyire készen volt már akkor. – mondanám, hogy milyen frappánsan és lehengerlően éltem a lehetőséggel, de csak egy bólintásra telt tőlem.

Túl szép volt a szemed,

én meg túl régóta voltam magányos.

Lehajtottad a fejedet, talán egy picit biccentettél is, majd folytattad a bevásárlást.

Sokáig álltam még ott mozdulatlanul, bámulva az ,,extra hosszú” tamponos skatulyákra, majd a pénztárhoz mentem.

Amíg a lány a vonalkódokkal bíbelődött, diszkréten körbejárattam tekintetemet a boltban.
A gyümölcsöket szemlélted, majd lehajoltál, és finoman felemeltél egy olyan piros almát, melynél csak a körömlakkod virított élénkebben.

És akkor, ott, hirtelen megszűnt tér és idő,

és semmi mást nem láttam, csak a hosszú hajadat, a cirmos szemedet

és a törékeny ujjaidat, melyek ide-oda forgatták az almát.

Megérezted, hogy figyelnek, így hamar egymásba kapaszkodott a tekintetünk.

Idegenek voltunk egymás számára, mégis, mintha egy régi, kedves arc nézett volna vissza rám.
– Fiatalember, feltartja a sort! – türelmetlen, idős női hang rántott vissza a valóságba. Persze a tárcámat kiejtettem a kezemből, és hosszú percekbe telt, mire összekapartam az aprót a kopott padlóról.

Elnézést motyogva fizettem, majd kisiettem a boltból, és vártam.
És vártam.

De nem jöttél.
Elkéstem.

Keserédes mosollyal az arcomon ballagtam el a villamosig, és mikor a srácok az albérletben arról faggattak, hol voltam ilyen sokáig, nem válaszoltam nekik.
Megtartottalak magamnak.

Te voltál nekem

A Lány, akit csak egyszer látsz.

Hegyi László

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.