Egy vasárnapi nap eljött az, amitől egy jó ideje félek. Csendben, békében, nyugalommal megbeszéltük, hogy ez már nem megy tovább, elmúlt a szikra, nincs érzelem a részedről.
Az én történetem lehetne talán egy love story is, velőig ható nagy találkozásról, boldog pillanatokról, ráeszmélésről, hogy megtaláltam a nagybetűs őt. Azonban sokkal inkább szól félelmekről és azok okozta sebekről.
Nem tudnám pontosan megmondani miként is kezdődött, mikor alakult, fejlődött tovább az, ami kettőnk között elindult. Csak azt vettem észre, hogy szépen lassan átcsapott valami másba.
-Hiányozni fog ez a róka-színű szoba. – mondtad. Elmosolyodok a jelző hallatán és a kezemet a fejem alá teszem. Felkönyökölsz és egyenesen az arcomba bámulsz.
Elgondolkodva dörzsölöd végig az álladat. Serceg, de nem annyira, mint amikor abban a kellemes borostás állapotban van, ahogyan Heni úgy szereti. Talán mégis borotválkozni kellett volna?
Jöhetnék azzal a szöveggel, hogy én vagyok az erős férfi, vagyis Férfi, aki annyira szuperhős, hogy egy csapással intézi el a gonosz sárkányt, meg a kíváncsiskodó szomszéd nénit.