Egyszerű mondatok és őszinte, tiszta sorok várnak a lelkes olvasókra, akik Nguyễn Ngọc Thuần kisregényét a kezükbe veszik.
A Csukott szemmel nyiss ablakot „ajándék” a szívnek-léleknek, és egy olyan vietnámi falucskába kalauzol, ahol életre kelnek a kedves gesztusok, ahol a közösség lélekszakadva összetart, ahol a gyermeki lélek szárnyal.
És képes szemlélődni.
Megfigyelni.
Mesélni.
A kötet elbeszélője egy tízéves kisfiú, Trí Dũng, aki rácsodálkozik a világra, az ő világára, a családra, az ő családjára, Vietnámra, az ő Vietnámjára, miközben belső utakra is kalauzol. Írhatnám, hogy eddig ismeretlen utakra, de az nem lenne teljesen mértékben igaz, ezért inkább úgy fogalmaznék: eddig bejáratlan utakra invitál. Gyermekded és egyben különleges nézőpontja lehetővé teszi, hogy igazán felemelő élményben legyen része az olvasónak, miközben az elbeszélő fejlődik, a zárt tér határai pedig lazulni kezdenek.
Az energiával teli kisfiú a nevek eredetén (is) elmélkedik.„Hosszú időbe tellett, mire a nevem megszületett, de olyan név lett, amit soha életemben nem felejtek el. Az a név én vagyok. Apa azt mondta, nincs annál szebb, mint a saját nevünk. Minden név tele van rakva szeretéssel.” (13.) – ezen sorok tökéletesen mutatják a kötet hangulatát. Továbbá fontos kiemelnem a Csukott szemmel nyiss ablakot című fejezetet, hiszen az az egyik legszebb a kötetben; a növények és az emberi kapcsolatok közötti párhuzam kiemelten hangsúlyos. A fejezetek – de nevezhetnénk novelláknak azokat – külön is értelmezhetőek, együtt pedig egy olyan kerek egészet alkotnak, melyen napokig gondolkodhatunk.
Aki hiányolta a hiányzó ujját címet viselő fejezet mellett sem mehetünk el szó nélkül. Az érzések és hangulatok miatt emelem ki, hiszen általa a szomszéd, a „Nagybácsi”, Húng bácsi sorstörténetének egy kiragadott epizódját ismerheti meg az olvasó. Sorstörténet és nem sorstragédia: a szöveg üzenete egyértelműen a továbblépés, a (meg)küzdés maga, miközben Trí Dũng is próbál segíteni neki. A kisfiú önzetlen cselekedete megszépíti a történetet, pontosan úgy, ahogy kettejük szoros kapcsolata is.
A kisregényben szemelvényeket kaphatunk a vietnámi mindennapokról, az érzések széles skálájáról, az apa-fia kapcsolatról, a családi kötelékekről, melyek mélyen a földben gyökereznek. És persze a titkokról. „(…) a titkok teszik lehetővé, hogy örökre emlékezzünk.” (8.)
Ez a kötet szinte minden korosztály számára igazi útitárs lehet: reggel vagy este, napsütésben vagy esőben, nem válogat a körülmények között. Nguyễn Ngọc Thuần kisregénye sokkal több annál, mint aminek látszik. Aki nem hiszi, járjon utána!
A kötet az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg, Háy János fordításában.
(képek: a szerző saját tulajdona)
