– Halló! – mondja a gyanútlan, életvidám hang.
Mire én, egy levegővétellel: – Boróka Optika? Jó napot kívánok! Legéndi Adrienn vagyok, és nos, szeretnék bejelentkezni látásvizsgálatra…
Döbbent csend. Ami persze engem nem zavar meg egyáltalán. Legalább rendesen kibontakozhatom és folytatom ugyanazzal a levegővel:
– …mert azt hiszem eljött az idő, amikor már nekem is kell szemüveg, minimum az olvasáshoz, mert már nincs olyan hosszú a karom, hogy elolvassam a boltban, milyen sok a szénhidrát mindenben. – kezdek gyanút fogni – Vagy nem így szokták csinálni? Még soha nem volt szemüvegem, először a látásvizsgálat, aztán készítik a szemüveget, ugye?
Hallom, ahogy az úriember liheg. Most már tudom, hogy ez a visszafojtott röhögés hangja volt.
– Én ezt értem, kérem, de nekem mi közöm ehhez?
Felhörrenek:
– Ezek szerint nem Boróka Optika?
– El kell szomorítsam, nem. Nyilván mellétárcsázott.
– Tehát most már Ön is belátja, hogy mekkora szükségem van arra a szemüvegre…
***
– Halló! – A vonal másik végén bemutatkoztam, de a nevemet simán elnyomta a légkulcs hangja.
– … vagyok. A téli gumit szeretném átszereltetni. Mikor mehetek?
– A kedd, két óra megfelel?
– Tökéletes.
– Szabad megkérdeznem, hogy milyen típusú az autó?
– Seat.
– És ezen belül?
A fene egye meg, szégyenszemre megint nem jutott eszembe ennek a kacifántos sportváltozatnak a neve, ezért széles mosollyal benyögtem:
– Fekete! – mire a válasz:
– Adrienn, maga az?
