Egy új nap vagy egy új hét új lehetőségeket is tartogat magában. Ahhoz, hogy el tudjuk érni a céljainkat, néha elég egy-két jól irányzott mondat, idézet vagy pár vicces sor… Most összeszedtük a kedvenc diétás mondásainkat nektek!
Most, hogy mindenki távolságot tart, és kerüli a kapcsolatokat, csak most érzem igazán azt, hogy szükség van az emberi kapcsolatokra. Most még inkább szükség van arra, hogy kapcsolatban maradjunk egymással, mint bármikor ezelőtt.
Egyik este Bori kezdeményezésre könnyed megbeszélés vette kezdetét. A téma: készítsünk fotómontázst magunkról, egy figyelemfelkeltő mondattal, amivel otthon maradásra buzdítunk mindenkit.
Tudja-e valaki, hogy mikor kel fel mostanában nap? Hogy mikor megy le? Hány fok volt az utóbbi napokban? Meg úgy általában, emlékszik-e rá bárki, mikor csordult ki könny a szeméből a nevetéstől, az önfeledt kacagástól?
Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal, reggeltől estig mosolyogni kell, vagy kellene. De igenis, a mosolynak ereje van. Erről már sokat sokszor írtam, de most kicsit mást mesélek a témáról.
Óhatatlanul hat ránk az agresszív marketing, a mindent eladni időben – lehetőleg kétszer – tolakodó, tapintatlan borzalma. Hiába nem akarunk róla tudomást venni, beleivódik a tudatalattinkba, beszivárog a bőrünk alá, hajtva az időt és a pénzünket.
Valamikor réges-régen – több, mint 25 éve – az első autóm egy 18 éves, szentjánosbogár-zöld kispolák volt – az az igazi, játékautó jellegű, indító-bowdenes.
Egy nehéz nap vagy hét feladja a leckét. De új lehetőségeket is tartogathat magában. Ahhoz, hogy el tudjuk érni a céljainkat, néha elég egy-két jól irányzott mondat, idézet vagy pár vicces sor… Most összeszedtük a kedvenc barátsággal kapcsolatos mondásainkat nektek!
Kezdjük ott, hogy lányos apáknak biztos, hogy megfordul a fejében, hogy ha kinyírják az első, lányuk körül legyeskedő pasit, talán nem jön több. Mivel mindenféle törvény szabályozza a megfelelő viselkedést, így ezzel csak gondolatban játszanak el, viszont felhasználható eszközként marad az elriasztás.
Biztos mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse a Facebookon, aki annyira tökéletes, hogy nincs is nála szuperebb a földön, a gyermekei annyira jólneveltek, hogy arra szavak sincsenek: minden megnyilvánulásuk olyan, mint egy plüssmaci lágy érintése, még akkor is, ha az verbális.
Két öreg a helyi boltban – ketten együtt simán 150 év felett lehetnek.
Egyikük egy szép fonott kosárral hadonászik, másikuk a micisapkáját csapkodja a tenyerébe és már szinte kiabálnak.
Nyaralok, hunyorogva-vigyorogva szemlélem, hogy az élet szép, és persze hallok mindent, többek között a mögöttem lévő napágyak sorából is egy karcos hangot. Folyamatosan nyomja.
Anya okos. Mantrázom. Csak, hogy emlékezzek rá, majd ha gyermekeim lesznek. De vajon hova raktam az általános iskolai ellenőrzőimet, mikor ezt bizonyítani is kellene valahogy?!
Imádok rendezkedni az íróasztal fiókjaiban, csodás gyöngyszemeket szoktam találni. Most éppen ezt a szép levelet, amihez egy régebbi történetet kapcsolódik:
,,Mindenki más ostoba. Ha neked már négy gyereked van, ő meg csak az elsőt várja, akkor se érthetsz úgy az anyasághoz, mint ő.” Na, vajon melyik anyatípus jön most?