Persze az ágyból kikelve még hogyan is juthatna eszébe, hogy ma van a szülinapom?
Magához kell térni, össze kell terelnie az alvás alatt ezerfelé szaladt gondolatait. A teste formájába visszaönteni az éjszaka folyamán elkóborolt lelkét.
Persze a zuhany alatt már derenghetne neki valami arról, hogy ma van a szülinapom, de megértem, ha akkor nem akarja, hogy efféle profán dolgok zavarják meg a víz alatti tisztulás szent rítusát. Tisztulás és töltődés, a tudat eme különleges ünnepét nem ronthatja el holmi hétköznapi ajándékcsomag, torta vagy virág kiábrándítóan prózai képe.
Persze borotválkozás közben is kipattanhatna már a fejéből, hogy jé, az én drágámnak meg kellene húzni a fülét, de fülből ilyenkor csak a sajátjára koncentrál, hogy meg ne vágja, vagy le ne nyisszantsa azzal a teljesen tompa borotvával, ami a legváratlanabb pillanatokban tud éles lenni.
Persze reggelizés közben is előhozhatná, hogy na, kit ünneplünk ma, sőt akár ünnepi reggelit készíthetne nekem, mondjuk, tortaformájú tükörtojást, vagy szalaggal átkötözött rántottát, de egy egyszerű párizsis zsömlének is örülnék, ha ő csinálná.
Ám reggeli közben még a hírekkel van elfoglalva, meg a leveleivel, kezd beindulni a reggeli pörgés, mindenki az ő vérét szívja, ő meg a narancslevet, nagy kanállal eszik belőle a főnöke, ahogy ő a zabkásájából, megértem, ha nem most köszönt fel.
Persze az ajtóban való búcsúzáskor is mondhatná, hogy boldog szülinapot, de hát épp a cipővel küzd, és az egyik ügyfele is pont akkor hívja, így teljesen jogos, hogy nem most emlékezik meg rólam. Ráadásul a cipő nem csillog eléggé, mint ahogy az ügyfél kedve sem, és még két bejövő hívás gubancolódik a hívásba, akár a cipőfűző a ujjára.
Persze ebédidőben is felhívhatna, vagy ami még jobb, elhívhatna egy szülinapi ebédre az irodám közelében, lebeszélve, hogy pezsgővel, 100 szálas vörös rózsacsokorral, és romantikus, a 30-as évek stílusában játszó minizenekarral várjanak minket. Vagy csak egy egyszerű főzelékkel, annak is ugyanúgy örülnék. Ám most minden bizonnyal üzleti ebéden van, vagy nem is eszik semmit, mert úgy rohan, mikor lenne ideje gondolni az én szülinapomra?
Persze a délutáni kávészünetben is megcsörgethetne, hogy belebúgja a fülembe szülinapi jókívánságait, majd azt, milyen fergetegesen hangulatos helyre akar elvinni este, utána pedig milyen izgalmas dolgokat csinálna velem az ágyban. Ehhez képest, amikor megcsörgetem, hogy mi lesz este, azt hadarja gyorsan, eljön elém kocsival, aztán meglátjuk, most épp megbeszélésen van, nincs agyi ereje kitalálni semmit.
Persze este a kocsiban ülve is eszébe juthatna, hogy boldog születésnapot kívánjon, de nem fog, ezért ekkor életbe lép a B-terv, amikor megmutatom neki, milyen helyes bögrét kaptam a kollégáktól szülinapomra.
Azt a látványt, amikor a bejelentés hatására
megvilágosodással vegyes iszonyat terül szét az arcán,
legszívesebben lefotóznám.
Hát persze, hogy elfelejti, ha reggel nem rágom a szájába (márpedig ma reggel nem akartam), úgyis elfelejti.
Szóval szolidan kuncogok befelé, és izgatottan várom,
na, ezt hogyan oldja meg?
Választ valamit a cége kis gépei közül a csomagtartóból, mondván nekem vette, és kínos mosollyal az arcán a kezembe nyom egy romantikus hőlégbefúvót, netán egy lányok álma ütve fúrógépet?
Vagy egy plázába visz el vacsorázni, és amíg kiszaladok pisilni, vak módjára vesz valamit a szomszéd gyógyászati segédeszközboltban, amiből lehet, hogy egy nagyiknak való ágymelegítő lesz, vagy a látványával is ölő visszérnadrág?
Vagy megállunk egy benzinkúton, ahol sutyiban levadászik egy depressziós marcipánrózsát, vagy világból kiábrándult konyakos bonbont?
Persze, lehetnék megértő, hogy megint elfelejtette a születésnapomat. Persze.
De most inkább megnézem, hogyan szerzi be velem együtt a szülinapi ajándékomat, miként teljesíti ezt a valóban (de tényleg) teljesíthetetlen küldetést.
Ami szerintem még Tom Cruise-on is kifogna. Vagy Amerika Kapitányon.
Pedig ők aztán elég nagy csodákra képesek.
