Amnézia

Gábor Ágota

Amnézia

 

Anita a drága szentem csontos volt és girhes. Mint valami agárkutya, aki halálra futotta magát. Szemei a soványságtól úgy dülledtek kifelé, mintha alaposan fejbe vágták volna. Hát ilyen volt Anita. Egyszer csak gondolt egyet, és elhatározta, hogy krumplistésztát főz vacsorára. Bízott benne, hogy végre hazajön a Sanyi. Már hetek óta nem látta élettársát. Rendkívül furcsa, hogy nem jelentkezik…Erősen gondolkodott, mi is kell az ételhez. A Sanyi hogyan is szereti? Mert az bizonyos, hogy valahogyan szereti. Krumpli, só, paprika. Tészta is kell, csillant fel szeme. Tűz már nem lobogott benne. Fakó színe kifejezéstelenné tette agárformáját és egész arcberendezését. Hirtelen émelygés fogta el. Tészta? Nincs már egy forintja sem. Át kell menni a szomszédba, meg kell szerezni a tésztára valót. Kölcsön már nem adnak, így is tartozik, ki tudja hány ezer forinttal.
Józsi engedte be a házba. Egyedül élt, mióta szabadult a börtönből. Anita ment befelé, az enyhe hányingerével, egyenesen a konyhába. Nem kínálta hellyel a kutya sem, mégis leült. Fa kellene. Jön haza a Sanyi, hideg a ház, fázom. A hétvégén megszedjük az erdőn és visszakapod. Józsi vakargatta erősen kopaszodó és fénylő, ám meglepően korpagyanús feje búbját, gondolkodott az istenadta. Na azt már nem! Mit képzel ez a nő, csak kéregetni tud…..vagy talán máshoz is ért? Bűzös, eszeveszetten szennyes gondolatok ugráltak orrlyukából. Vagy ki tudja, honnan. Már 12 éve nem csinált ilyesmit. Akkor még börtönben is ült ezért. Kaján mosoly ült ki ábrázatára, és buzgón bólogatott. Persze, hogy van fa, hogyne lenne. Mennyi kéne?
Anita határozottan közölte, hogy nem sok, épp csak annyi, amennyit pár perc alatt összeszed az ólból, ahol a lopott fát tárolja, dugdossa a körzeti megbízott homályos, ám annál inkább félelmet keltő szemei elől. Amíg a férfi a fával bíbelődik, gyorsan besurran a szobába és magához vesz pár darab ezrest, hiszen tésztára kell…….meg hát ugye a Sanyi is bármikor betoppanhat.
Józsi előkészítette a terepet. Mindent eltervezett abban a szennytől bűzlő agyában. Fogta a baltát, megélezte és úgy tett, mintha aprítaná a fát. Eközben a házban, bent a konyhában egy nagyobbacska kés került a nő kezébe. Nem kell nekem kuncsorogni, hisz elég egy szúrás, és Józsi minden vagyona az enyém lesz. Drága Sándoromat sem keresi a kutya se… Persze, majd beosztom a pénzt. Moziba is régen voltam már, egy kis chips is jólesne egy-két üveg sörrel öblítve. Elindult kifelé. A férfi még mindig favágást imitált. Érezte, hogy Anita a háta mögött ólálkodik. Hirtelen fordult, de a rossz és heves mozdulat egyenesen a kés élébe űzte renyhe testét. Azonnal kilehelte bűntől terhes lelkét. Az udvari feneketlen kút kebelezte be a nő segedelmével. A kút üres volt és több mint 63 méter mély. Józsit elnyelte a sötétség.

Nem egészen egy óra elteltével a tésztát kanalazta, és azon gondolkodott, vajon hol csavaroghat a Sanyi. Talán a szomszéd Józsit is át kéne hívni, mégiscsak tőle kapott kölcsön erre a remek vacsorára…bulizhatnának együtt, akár reggelig is…

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük