Skip to content
Vasárnap este elpihennek a múló hét zenéi. Úszni voltam hétfőn és két fekete kisgyereket bámultam a vízből, a medence körül ugráltak, annyira édesek voltak, nem tudtam levenni róluk a szememet.
(tovább…)
Rég nem ültem már semmilyen pályaudvaron. Nincs időm utat keresni sem önmagamhoz, sem másokhoz…
(tovább…)
Kezdő felnőttként, frissen kiadott diplomával indította pályafutását, majd több éven keresztül dolgozott egy olyan intézményben, ami csak vitte a pénzt, tőkét nem termelt.
(tovább…)
Béla nem szerette az ügyfeleket. A többiektől úgy hallotta, folyton csak panaszkodnak. Nyomorultak, gondolta.
(tovább…)
Juli a távolba meredve bámult ki az ablakon, miközben kezei rutinos mozdulatokkal öltöztették Petrust.
(tovább…)
Talán a legtöbb embernek a sülő mézeskalács illata jelenti a karácsony közeledtét, vagy amikor a rádióban óránként az a Wham! dal szól. Én egészen máshonnan tudom.
(tovább…)
A résnyire elhúzott függönyön át bekukucskál kicsit az utca.
(tovább…)
Mindent sötétség borított.
(tovább…)
Leülnék. Megigazítanám a terítőt.
(tovább…)
– Mondom, ne dugd még be! Hallod? Húzd ki! – kiáltom. – Jó. Most csinálhatod. Neee! Nem jó helyre nyomod!
(tovább…)
Öt évvel ezelőtt két évet ígértek az orvosok. A szupererőm, hogy keményebb vagyok az autoimmun betegségnél. Mégis, ma telt le az időm?
(tovább…)
…és akkor, hajnali kettőkor, gondolataimba mélyedve arra riadtam, nem tudom, ki vagyok. A régi “különleges vagyok” érzést felváltotta a sekélyes és unalmas énem. Elvesztem.
(tovább…)
Boldogság, együtt. Megdolgoztatva az ágy rugózata. Aztán újabb, közös vágy valami másra. Valaki másra. Az ágy rugói havonta egyszer, pontos időintervallumban biztosan dolgoznak.
(tovább…)
Azzal szórakoztatom magam, hogy a galambokra irigykedem. Nem is irigykedés, inkább sajnálat, olyan sokan összezsúfolódnak egy-egy kenyérmorzsa körül.
(tovább…)
Befejezte a felolvasást, megvárta, amíg elül a taps. Ezután következtek az olvasói kérdések. Örült, hiszen szívesen mesélt magáról, arról, hogyan keletkeztek a történetei.
(tovább…)
Ettél már penészes kenyeret? Csak egy olyan, éppen hogy csak pöttyökben penészt tartalmazó kenyeret. Lassan, nagyon lassan fogy….penészes lesz.
(tovább…)
A záporeső csak úgy szakad. Erősebben, mint valaha. Miért? A kérdés mely örökre megválaszolatlan marad.
(tovább…)
Megbírod, nem tart örökké, fel tudsz állni, ennél sokkal többet bírtak őseid, erős vagy, mert azt mondják, nem kapsz nagyobb terhet az élettől, amit ne tudnál elviselni.
(tovább…)
Kilók száma: -16 kg (aztán vissza 7, jav.: 10) Kisírt könnyek mennyisége: úgy 2 hektoliter
(tovább…)
Nem gondoltad, hogy valaha ebbe a helyzetbe kerülsz. Büszke voltál magadra és a tiszta lelkiismeretedre, mert elkerült az élet ilyen terhe.
(tovább…)
A legjobb barátom. Igen, Ő az… A zene a közvetlen út a lélekhez, az ismerősbe merülés, erő az alkotáshoz. Sokkal több, mint sima hang.
(tovább…)
Az életem széthullott egészen apró darabokra. Úgy definiálnám magam, mint jelentéktelen apró pontok elgurult halmaza.
(tovább…)
Indulhat a móka, már jobban vagyok! Kinyitom a szemem, ásítok, nyújtózkodom egy nagyot és üdvözlöm őt!
(tovább…)
Pakolok. Itt van ez a DVD. Van rajta egy sztori.
(tovább…)
…és te tudod, hogyan kell, hogyan lehet jól csinálni, tanultad, mondták, beszéltek róla neked?
(tovább…)
Félek. Egész éjjel nem aludtam. Reggel próbáltam elfedni alapozóval a fekete karikákat. A hajamat szolidan összefogtam, kiválasztottam a legjobb ruhámat és bekészítettem még egy pótharisnyát is.
(tovább…)
Finoman nyújtom az izmaimat. Igazi tömeg gyűlt össze Buda és Pest találkozásánál a Duna vize fölött.
(tovább…)
Fehér ruhájának apró csillogó virágdíszei meg-megcsillannak a nap fényében, barna haja loknikban omlik vállára. Szemében a kékség, mint a türkiz tenger, nyugalmat áraszt, semmi jele annak, hogy izgulna.
(tovább…)
Benne volt a levegőben. Már a telefonban érezte a férfi hangján, hogy gond van. Ennek ellenére sokkolták a szavak. Ahogy az előre összecsomagolt holmijainak látványa is.
(tovább…)
Már megint ott van a tegnapi zokni a nappali kellős-közepén, párja nélkül, csak úgy levetve, mintha valami ócska kacat lenne. Pedig a szennyes tartó mindössze néhány méterrel arrébb feküdt, szokás szerint tele.
(tovább…)
A reggelire kapott, gőzölgő tej szagától felkavarodott a gyomra. Amennyire vissza tudott emlékezni eddigi rövidke életére, mindig is undorodott tőle.
(tovább…)
A lenyugvó nap aranyhidat rajzol a folyóra. A part menti fákról hulló őszi levelek táncra perdülnek a lengedező szellőben. A kavicsos sétány egyik félreeső padján egy idős pár ül.
(tovább…)
Ma egy gyógyulófélben levő alkoholista volt a páciense, holnap egy szülés utáni depresszióban szenvedő anyuka és egy kamasz, aki nem találja a helyét a világban. Holnapután pedig a furcsa nő, aki nem tudja megállapítani a nemi identitását.
(tovább…)
Ugyanolyan reggelnek indult, mint bármelyik másik. Kortyolta a kávéját kinézett a teraszon, látta a tengert mögötte a hegyeket, olyan nyugodt volt minden.
(tovább…)
Már előtte is voltak erős hasi fájdalmai, de ez más volt. Olyan hatalmas fájdalom, mintha azt akarná üzenni a teste itt a vég, az erő elfogyott.
(tovább…)
Kovács Jolán, kettőezerhúsz november tizedéken nyolc óra kettő perckor, nyolcvankétéves korában halt meg. Tizenegyedikén, vacsoraidőben, kereken hat órakor kezdte érezni, hogy éhes, így kimászott a hullazsákból, majd elindult élelmet szerezni.
(tovább…)
Nem tervezgettem veled a jövőt sohasem. Ahogy megláttalak úgy éreztem te vagy számomra az örökké.
(tovább…)
Smink, haj, ruha. Azt hiszem minden készen áll. Gyönyörű vagyok, szinte túlzás, de egy esküvő az mégis az ember legfontosabb eseménye az életében.
(tovább…)
Tetőtől talpig tavaszba burkolóztam, reménybe öltöztetve szívemet. Sápadt bőröm mohón itta magába a napfényt, amely tűnő látomásként táncolt a tó tiszta habjain.
(tovább…)
Kata hazaérve ledobta nehéz táskáját. Borzalmas hosszúnak érzete a napot, pedig alig múlt két óra.
(tovább…)
