Soha az addigi életemben nem tanultam annyit magamról, mint amióta anya lettem.
A legegyszerűbb módjára jöttem rá az önelfogadásnak.
Most nem ősanyás meg belső gyermekes meg ezo-spiri trükkök következnek, vagy hogy mindenki terápiára érett, hanem mindennek az alapja: az önszeretet. Ami nem egocentrikus, hanem amikor az életed minden percét élvezed.
Figyeld meg hogyan szereted a gyermeked!
A leggyengédebb óvó-féltő szeretettel, ami egyszerre bátorítja és ad biztonságot neki. Kedves mosollyal és egy könnycseppel a szemed sarkában idézed fel a kudarcait és büszkén nézted végig, amikor megoldotta őket.
Mellette vagy, legyen bármilyen, érje bármi.
Érted és érzed, hogy ő milyen valójában és buzdítod, hogy teljesedjen ki.
Neki szenteled minden figyelmed, ha szüksége van rá. Lenyűgöz a fejlődése és csodálod egyéni látásmódját.
Minden feltétel nélkül szereted.
Tisztában vagy a hibáival és elfogadod mindet. Csiszolgatod persze, de elfogadod. Sőt. Szereted benne.
Reagálsz minden rezdülésére hiszen tudod mi-mit jelent.
Újra felfedezed vele a világot, gyönyörködsz abban, ahogy rácsodálkozik mindenre.
Na. Most már csak ugyanezt kéne önmagaddal.
Tök egyszerű. Elmondom én hogyan csináltam.
Figyeltem-figyelem önmagam, a kis rezdüléseket is. Értem és érzem milyen vagyok. ÉN vagyok.
Rácsodálkoztam újra a világra. Nem utolsó sorban arra, hogy NŐ vagyok.
Felidéztem mindent, ami fontos esemény volt és kedves mosollyal és egy kis könnycseppel a szemem sarkában emlékeztem a kudarcaimra és büszkeséggel töltött el, ha megoldottam valamit. Akkor is, ha rosszul. Büszkén fel- és elvállaltam a tetteimet.
Megint úgy láttam, ahogy csak én tudok, és nem csak néztem vakon.
És felfedeztem újra, mi az, amiben el tudok mélyülni, mi az, ami feltölt.
Mi a MAGAM öröme, amitől ragyogni fogok.
Tisztában vagyok a hibáimmal, de gyengéden, nevetve és tanulva gondolok rájuk, és semmiképpen sem önostorozva.
Feltétel nélkül szeretem magam, felvállalva, buzdítva, bátorítva – történjen bármi.
És rájössz, hogy nem fontos, hogy igazad legyen és a legszebb dolog magadnak megfelelni. Nézd meg, akik a saját igazukért harcolnak, mivé válnak közben és akik mindenkinek meg akarnak felelni, hogyan vesznek el végül önmaguk számára is.
És a legfontosabb: emlékszel még, milyen a gyerekek nevetése? Önfeledt, gyöngyöző, boldog kacaj. Hát ki az, aki ne akarna így nevetni?
(kezdőkép: Unsplash)
