Nincs nyelvérzéke vagy diszlexiás?

Aktuális a téma, hiszen október a diszlexia tudatosításának hónapja.

Dr. Bohács Krisztina PhD-vel, a Gem (ejtsd: dzsem) Tanulási központ szakmai vezetőjével, egyetemi oktatóval készült interjú, melyben többek között  a diszlexia és az olvasási-szövegértési problémák témakörét járta körül. Az interjúból az is kiderül, számít-e a nyelvérzék és hogyan hat mindez a teljesítményre.

 Gyakran halljuk, hogy a gyermeknek „nincs nyelvérzéke”, vagy „az apjától örökölte, hogy szinte allergiás a számokra”. Ezek lehetnek egy téma iránti érdektelenség tünetei is, de sokkal komolyabb probléma is állhat a háttérben!

Nem elég korrepetálásra beíratni a gyermeket?

Sok gyermeknek lehetnek átmeneti iskolai nehézségei – ám ha egy kisgyermek hónapokig, akár évekig küzd egy vagy több specifikus iskolai tantárggyal, felmerül a tanulási zavar gyanúja. A tanulási zavarok elsősorban az olvasás, az írás, a logikai, illetve komplex problémamegoldó gondolkodás, a matematika, a beszéd és a szenzoros érzékelés területét érintik. Ennek megfelelően beszélünk diszlexiáról, diszgráfiáról, általános kognitív gyengeségről, diszkalkuliáról, diszfáziáról és szenzoros integrációs zavarról (például diszpraxiáról). Azt fontos hangsúlyozni, hogy a tanulási zavarokkal küzdő gyermekek intellektusukat tekintve pontosan olyan okos gyermekek, mint többségi társaik, ám iskolai teljesítményük messze elmarad az IQ-juk alapján várható teljesítménytől.

Akkor ez csak az iskolai teljesítményt érinti? Mit tapasztalnak a szülők, a család?

A családok többségében a tanulási korlátok diagnózisa kétségbeesést, tehetetlenség érzését kelti. A tanulási zavar nem csak egy-két tantárgyat érint, hatással van a gyermek személyiségének fejlődésére, a szociális kapcsolataira is. A szóban forgó gyermekek többsége alacsony önértékeléssel bír, visszahúzódó, magányos, nehezen barátkozik és gyakran céltalan. A szülő azt éli meg, hogy a gyermekkel rengeteget kell tanulni, mégsem látszik a jegyein a befektetett órák eredménye. Sokszor a magánórák, korrepetálások és fejlesztések töltik ki a gyermekek délutánjait, mégsem értik meg a tananyagot. Ezek a tünetek felhalmozódnak és egyre nagyobb hátrányt jelentenek a további iskolai teljesítményben, hátráltatják a továbbtanulást és később nehézséget jelentenek a munkaerőpiacon is. Néhány év lefolyása után még a gyermek „tehetséges” oldala is akadályokba ütközik, hiszen lehet-e valaki sikeres festő, ha nem érti az arányokat?

Hogy lehet segíteni? Mit tud tenni az iskola? Milyen fejlesztési lehetőségek vannak?

Az Amerikai Egyesült Államokban készített felmérések szerint az iskoláskorú gyermekek 20 százaléka diszlexiás. A tanulási zavarokkal küzdő gyermekek száma emelkedést mutat. Nézzük, hogyan ismerhető fel a probléma!

Kisgyermekkorban a „nem beszélés”, a beszédfejlődés lemaradása, nehézkes megindulása lehet az első tünet. Iskolás korban már az olvasás, írás, feladatértés problémái is társulnak a tünetekhez. A diszlexiás gyermek általában nehezen ejt ki idegen, ismeretlen szavakat, nehezen különbözteti meg a hasonló hangzású hangokat (bál-Pál, kéz-géz), nehezen kapcsolja össze a hallott és a látott szöveget, problémát okoz számára az egybefüggő írott vagy hallott szövegek értelmezése. Mindez a fonématudatosság hiányára vezethető vissza. Az emberi beszédhangok analizálásának, szegmentálásának (felosztásának, csoportosításának), illetve összeolvasásának problémájáról van szó. Gyenge iskolai teljesítményük ellenére az olvasási zavarokkal küzdő gyermekek intellektusa átlagos vagy átlag feletti. Általában a felmenők között előfordul nyelvi vagy olvasási problémával küzdő személy, halmozódás figyelhető meg a családokban. Arányait tekintve a fiúk között kétszer annyian vannak diszlexiások, mint a lányok között.

Mi a helyzet Magyarországon?

Hazánkban a tanulási zavaros gyermekek felmentést kaphatnak a számukra nehéz tantárgyból. Fejlesztésük éveken át elhúzódik, egyénenként átlagosan 1,2 egyéni fejlesztőórát kapnak hetente az iskolákban, és a szakemberek gyakran emlegetik azt a „plafont”, ahonnan „nincs már tovább”, és hogy „a gyermek elérte képességei maximumát”.

A diszkalkuliás és/vagy diszlexiás tanulókon azonban az évismétlés, a megbuktatás nem segít – hiszen a tanulási zavarok valódi okát nem kezeli. Olyan készségek, kognitív képességek fejlesztésére van szükség, mint a munkamemória, az auditív és vizuális feldolgozás, a feldolgozási sebesség és a logikai összefüggések típusai. Az iskoláztatás lényege nem is annyira a lexikális ismeretek nyújtása, hanem a gondolkodási műveletek kicsiszolása és a jellemfejlesztés.

Ennyire kilátástalan a helyzet? Ezek a problémák idővel javulnak, kinövi a gyermek?

A kognitív tudományok világában az 1960-as évektől kezdve kirajzolódik egy úgynevezett „kognitív mozgalom”. Egyre több kutató gondolja úgy, hogy az ember képes a folyamatos változásra, az emberi agy megfelelő módszerekkel fejleszthető. Az ember szinte mindent meg tud tanulni, bravúrosan tud alkalmazkodni. Az agyi és neurális plaszticitás tudományos „hitrendszerében” dolgozó kutatók egyre több olyan kognitív programot hoznak létre, amelyek igen magas hatásmérettel rendelkeznek. Ezek a programok tudományosan is igazolható módon gyermekek életét változtatják meg!

Valóban fejleszthető az agy? Nem születésünkkor dől el, hogy mennyire leszünk okosak, milyen tantárgyakból leszünk jók?

„Egy izomköteghez hasonlóan az agy is reagál arra, ha használják, de arra is, ha nem. Egyre jobban megtanuljuk, hogy úgy tekintsünk a mentális gyengeségekre, mint ahogy fizikai rendszereinkre, melyeknek állandó használatra és edzésre van szükségük az életben maradáshoz. Az emberi szellemhez és fizikumhoz hasonlóan az agy egy dinamikus, nagyon érzékeny, ám robosztus rendszer, amely alkalmazkodik a környezetében lévő jóhoz, de rosszhoz is.” – Dr. John J. Ratey pszichiátriaprofesszor, Harvard Medical School

Az amerikai National Institute of Health tíz évet felölelő kutatásainak eredménye: az olvasási nehézségek 88 százalékának gyökere egyetlen kognitív képesség, az auditív feldolgozás zavarára vezethető vissza. A diszlexiás tanulók sikeres remediációjára a számos, agyi plaszticitást kiaknázó angolszász kutatás egyikei: a Carnegie Mellon University 2008-as kutatása. Csupán 100 óra fókuszált, intenzív kognitív tréning elegendő volt ahhoz, hogy nemcsak olvasási tesztekkel, de MRI-felvételekkel is igazolják: a küszködve olvasó diszlexiások agya ugyanolyan jól működik, mint a kontrollcsoportban szereplő társaiké. Az alkalmazott program nem „nyelvtan” vagy ismételt „betűtanulás” volt, hanem hangokkal végzett intenzív manipulációs munka.

Akkor nem is számít a nyelvérzék?

Egyrészt a szó hétköznapi értelmében nem a nyelvérzék a probléma, hiszen nem az idegen nyelv, vagy az ismeretlen szavak okozzák a gondot. Tágabb értelemben pedig pont a „nyelvérzék” az egyetlen probléma, hiszen a diszlexia, az olvasási zavarok gyökere a hallási szövegértés, az emberi beszéd tagolódásának, felismerésének a problémája. A Gem Tanulási Központban egy komplex kognitív felmérést, úgynevezett Gibson-tesztet alkalmaznak a részképességek felmérésére és a tanulási zavarok gyökerének feltárására. A teszt eredménye alapján személyre szabott feladatokat válogatnak össze, melyekkel célzottan fejlesztik a szükséges kognitív alapképességeket.

A BrainRx program olyan agytréning program, amely a tanulási zavarok megszüntetése mellett segítséget nyújt az önbizalom növelésében, a szociális kapcsolatok létesítésében és fenntartásában is. Ezen felül hasznos „soft skilleket” ad, amelyek a felsőoktatásban és a munka világában is segíthetik gyermekét. A kifejezetten idegen nyelvekkel küzdő gyermekek és fiatalok számára ajánlják ReadRx programot, amely az angol nyelvű szövegértést fejleszti az agy célzott fejlesztésén keresztül.

(kezdőkép: Pexels)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük