Olvasóink naponta küldenek nekünk kedves üzeneteket Európa több pontjáról, hogy a koronavírust náluk hogyan élik meg az emberek. Most megosztjuk veletek is, mi a helyzet más országokban.
Beáta Erdélyből írta nekünk:
Erdélyi lány vagyok, aki éppen kávézik a karantén idején. Mikor láttam a hírekben estéről estére, hogy mi van más országokban, el se tudtam képzelni, hogy egyszer nálunk is megtörténik.
Több mint 1 hete, hogy tényleges karantén van, minden zárva van, kivéve az élelmiszer boltokat. Egy hét alatt szépen lassan minden bezárt és még ez csak az eleje.
Székelyudvarhelytől pár kilométerre lakom egy falucskában, itt annyira nem érződik a karantén, hisz falun mindig kerül valami dolog, tennivaló kapun belül is. Nem is tudnám, hogy baj van, ha nem zárt volna be a munkahelyem is, egy kis étterem, ami félig még működik ételkiszállítással, de nem tudni meddig tart még a készültség.
Folyamatosan biztatnak az otthonmaradásra a médiában, interneten, hogy meg tudjuk állítani a vírust. Pánik volt ugyan valamennyi, de higgadtak még az emberek, mert szerencsére még igazolt beteg nincs is a környéken.
Március 25-től kijárási tilalom lépett életbe. Kizárólag csak az mehet az utcára, aki kitölt egy formanyomtatványt vagy kézzel ír egyet. Szigorodik a helyzet napról napra.
Az a szerencse, hogy Harghita megyében egyelőre még nincs igazolt fertőzött és reméljük, hogy ilyen szigorítások mellett nem is lesz.
Félünk, de bízunk is a jóban.
Be kellett, hogy lássuk, most egy picit meg kell álljunk és át kell értékeljük az életünket és meg kell lássuk az életünk értelmét.
Szerintem ha valami jó van a koronában, akkor az az, hogy segít meglátni a szépet, a fontosat az életben.
Szaszi 2020. március 20-án ezeket a sorokat küldte:
Párom 12, én pedig 2 éve élek kint Németországban. Még hogy én, de ő is minden áldott nap elmondja, hogy sosem hitte volna, hogy itt ilyen helyzettel kell szembe néznie.
Az elején még nem vettük komolyan, mivel minden azzal volt tele, hogy a COVID-19 olyan akárcsak egy influenza… Aztán ahogy a helyzet egyre súlyosbodott, féltünk magától a betegségtől, és most is félünk. De most már legfőképp a gazdasági következményeitől!
Folyamatosan nyomon követjük persze mindenhol az eseményeket, de Németország mellett a magyarországi helyzetet még inkább, hiszen mi is magyarok vagyunk.
Van, amiben itt sem más a helyzet, mint otthon, gondolok itt arra, hogy rengetegen nem veszik itt sem komolyan, hogy mégis mi zajlik épp körülöttünk. Itt mindenki azt hiszi, hogy tavaszi szünet van, a fiatalok házibulikat tartanak „koronaparty” néven, az idősek pedig minden nap találnak valami indokot arra, hogy miért kell nekik még elugrani boltba, a kedvenc kávézójukba, pékségükbe!
Minden nap nagyon szomorúan látom az ablakból, hogy amíg mi „fiatalok” azért nem dolgozunk, nem tudunk bejárni a munkahelyünkre, a párom „home bürobol” tevékenykedik, ők minden nap újra és újra útnak indulnak!
ŐK, akikhez a boltban miattuk nem megyünk közelebb a hűtőpultnál. Ők bagatellizálják el a legjobban!
Viszont, hogy egy kicsit a „pozitív” oldalát is nézzem ennek az országnak, mert valamibe muszáj kapaszkodni, Angela Merkel (A mami), itt mindenki csak így emlegeti, az otthoni miniszterelnök beszéde napján, itt este ő is megszólalt.
Nem a németekhez, Németország lakosságához szólt! Úgy kezdte a beszédét hogy megköszönte az eü-ben, élelmiszerellátásban dolgozók munkáját, és elmondta hogy Németország egészségügye nem csak világszínvonalú, hanem a legjobb a világon.
Mondott még számos adatot a kórházi férőhelyekről, lélegeztetőgépek számáról és így tovább. De mégis, nekem a videó végére egyvalami lett furcsa, hogy ahogy őt hallgattam kicsit mintha a lelkem simogatta volna, mintha tényleg ő lenne a nagyim és titokban azt mondta volna „itt vagyunk együtt, és meg fogjuk ezt is oldani”, a videó végére nyugodtabb lettem.
Ezt hatalmas dolognak érzem most ebben az időszakban! A legrosszabb ebben az egészben, hogy
én hiszem hogy 2020 másik fele, ami marad még nekünk belőle ezután az jobb lesz,
csak nem tudhatjuk mennyi fog maradni… Ez a legrosszabb, hogy az emberek bíznak, imádkoznak és várnak, csak senki nem tudja nekik azt mondani, hogy nyugodjatok meg, csak EDDIG kell már várnotok!
Miközben ezt írtam most nektek, a szembeszomszéd néni ismételten útnak eredt…
Aztán 2020. március 24-én újabb üzenetet kaptunk tőle:
A jelenlegi helyzet úgy néz ki, hogy ugye az elején Frau Merkel azt mondta, itt nem lesz kijárási tilalom, a német lakosság ettől „értelmesebb”.
Az elején így is volt. 6-ig voltak nyitva a fodrászatok, kávézók, ami otthon 3 óra volt, illetve itt, ahol alapjáraton a boltok nincsenek nyitva vasárnap, azok is kinyitottak. A kertészetek is nyitva voltak, gondolták ide legalább el tudjanak menni az emberek „kikapcsolódni”.
Ez volt 3 hete, és ez idő alatt nagyon nagy fertőzöttségi számokkal zárta Németország a napjait.
Mára úgy néz ki, hogy vasárnaptól elrendelték a kijárási tilalmat. Akiknek lehetséges a „home office” munkavégzés, ott nyomatékosan megkérték a munkáltatókat, hogy azonnali hatállyal rendeljék el. (Most úgy írom nektek ezt a levelet, hogy a párom itt ül 2 monitorral mellettem és dolgozik).
2 ember tartózkodhat együtt az utcán, és ha azok nem egy háztartásban laknak, akkor kötelezően 2m távolság kell, hogy legyen köztük. Ha nem, 5000-25.000€-ig büntethetnek. Tegnap el kellett mennem bevásárolni, és a kasszáknál, a hentes pultnál kivétel nélkül fel van ragasztva 2 méterenként a padló, hogy ott kell várakozni, és egy személy folyamatosan ott áll és ezt ellenőrzi.
Amik nyitva vannak, azok már csak és kizárólag az élelmiszer boltok! Az utakon nem látok már csellengő néniket, családokat, aminek azt kell, hogy mondjam, sajnos a jelenlegi helyzetben örülök!
A csend ami napközben is van, ha kilép az ember a teraszra, egyben megnyugtató és rémisztő. Megnyugtató, mert a természet összes neszét hallod, és rémisztő, mert hétvégén hajnalban hallani szinte csak ilyet…
mintha a kijárási tilalommal mindenki bedobta volna az életerejét egy dobozba, amit határozatlan időre le is lakatoltak az életerő-kártyákkal együtt!
Brigita Szerbiából adott helyzetjelentést:
Egy hete nincs nálunk sem suli, sem ovi. Ez egy kicsit necces egy 6 évessel és egy 2 évessel. Szerbiában, a Vajdaságban, Oromon élünk, ami kb. 60 km-re van Szegedtől.
Múlt héten vezették be a kijárási tilalmat, először csak este 20 órától, reggel 5-ig. De szombattól szigorítottak és most 17 órától reggel 5-ig tart.
Holnapra (március 25.) mondják a teljes kijárási tilalmat a regisztrált betegek és elhunytak száma miatt.
Oromon kb. 1600 lakos van. Nyugodtak az emberek, tartják magukat a rendeletekhez. Az üzletekbe csak 2 vásárló mehet be, nem tolonganak sehol. Nem is rohannak az emberek úgy, mint előtte…
Távoktatás van itt is, nagyon remekül működik. A tanárok napi szinten kapcsolatban vannak a gyerekekkel és a szülőkkel is.
Az itt élő embereknek déjavu érzésük van, mert 21 éve március 25-én kezdte Szerbiát bombázni a NATO. Akkor is ezek a rendeletek voltak, csak pluszban áram nélkül voltunk. Akkor is az emberek sorban álltak az üzletek előtt, csak akkor nem volt minden. Akkor örültek a felnőttek 2 liter étolajnak is.
Most van mindenünk.
Úgy látjuk, szerencsére mindenhol igyekeznek betartani az akár szigorú szabályokat az emberek, és mindenki bízik abban, hogy ha így teszünk, akkor sokkal hamarabb és sokkal kevesebb áldozattal ébredünk fel ebből a rossz álomból…
Ha neked is van történeted abból az országból, ahol élsz jelenleg, vagy csak egyszerűen kiírnád magadból az érzéseidet, küldd el nekünk az info@carrie.hu címre.
Vigyázzatok magatokra és maradjatok otthon! csak az mozduljon ki,
akinek a munkája ezt megköveteli!
Az élet sokkal többet ér, mint egy bevásárlás…
(kezdőkép: pexels)
