Húshagyó kedd? Akkor a palacsinta világnapja van!

A palacsinta eredete a római korból származik, neve latinul placenta volt. A lepényszerű tésztát kerek kövön vagy a legendárium szerint bronzpajzson sütötték.

Nagyon fontos szerepet játszott a római légiók ellátásában, ugyanis hosszabb ideig eltartható volt, mivel mindössze lisztből, vízből és kevés sóból állt.

Ekkoriban nem édes tölteléket használtak, hanem húsfélékkel fogyasztották. A történetek szerint a palacsinta a római légiók nyomán terjedhetett el a Duna medencéjében és a német, francia, angol vidékekre.

Az első receptes feljegyzések 1439-ből származnak. A palacsintakészítés első magyar nyelvű leírása pedig az erdélyi fejedelmi udvar főszakácsának a 16. század végén írt szakácskönyvében olvasható.

A néphagyomány szerint húshagyó keddig minden olyan elspájzolt élelmiszert el kellett fogyasztani, amit a másnapi hamvazószerdával kezdődő negyvennapos böjt alatt tilos volt enni. A palacsintatészta egyik alapanyaga ekkor már a tojás volt, a kisütéséhez pedig akkoriban zsírt használtak, így ideális volt a feleslegessé vált tartalékok felhasználására.

Ma már ez a nagyon kedvelt, többnyire édesen fogyasztott tészta az egész világot meghódította. A palacsintának azonban nemcsak a neve változik országonként, hanem az összetétele is.

A francia crêpe élesztővel és sok tojással készül. Ropogós, vékony tészta, édes likőrrel vagy citromos vajjal leöntve, a mi palacsintánknál sokkal nagyobb méretben. Franciaországban február 2-án ünneplik a palacsintát, amikor a családok összegyűlnek, és nagy mennyiséget esznek meg belőle. A legenda szerint pedig, akinek ezen a napon sütés közben sikerül feldobni és elkapni a palacsintát, boldog és gazdag lesz.

A szomszédos Ausztriában Palatschinken van, illetve a palacsintatésztából készülő Kaiserschmarrn. A történet szerint Ferenc József állítólag súlyos palacsintafüggésben szenvedett és általában kedvenc baracklekváros palacsintájával zárta az ebédet.

Az amerikaiak a palacsinta tésztához sütőport és szódabikarbónát tesznek, ezáltal a palacsinta habkönnyű, de vastagabb lesz. Nagyon édes öntetekkel eszik, pl. juhar- vagy áfonyaszirup, de bogyós gyümölcsöket is gyakran tesznek rá. Vagy esetleg ropogós bacont. Gyakori reggeli náluk, ahogy azt a filmekből is láthatjuk.

Az angolszász országokban, főleg az Egyesült Királyságban a palacsinta (pancake) olyan, mint nálunk a fánk: a nagyböjt megkezdése előtti utolsó napon, húshagyó kedden eszik, felkészülve a negyven napos önmegtartóztatásra. Lekvárral, mézzel, különféle szószokkal fogyasztják.

Vietnámban a palacsinta (Bahn Xeo) elkészítése az országon belül is változik: a rizsliszt és kurkuma alapot délen víz helyett kókusztejjel keverik ki, az ország középső részén pedig elhagyják a kurkumát. Rákot, zsírosabb sertéshúst, mustárlevelet, babcsírát, mentát és salátaleveleket töltenek az illatos tekercsekbe. Elkészítés közben, félig átsült állapotban pakolják meg a töltelékkel, aztán félbehajtva kínálják, mint a mexikói tacót.

Az orosz blini hajdinalisztből élesztő hozzáadásával készül és méretre sokkal kisebb, mint a miénk.

Marokkóban a palacsinta neve baghrir (ezerlyukú), sós és édes változata is ismert. A sós változatnál a töltelék lehet spenótos, darált húsos vagy gombás. Az édes változat ataif szirupba vagy olvasztott mézbe van mártva, a tölteléke pedig lehet nyers vagy párolt gyümölcs, a tetején tejszínhabbal és pirított mogyoróval. A marokkóiak tésztája fele-fele arányban tartalmaz lisztet és búzadarát, vastagabbra sütik (de csak az egyik oldalát) és édesítik.

A magyar palacsintára pedig jellemző a nagyon vékonyra sütött tészta, amit tojásból liszttel, tejjel, csipetnyi sóval, esetleg pici cukorral és szódavízzel kevernek ki, és olajjal kent serpenyőben sütnek ki. A töltelék változatos: a cukros kakaóportól a lekváron át, a mazsolás túróig és a fahéjas cukorig sok minden lehet.

A sós palacsintákat pedig darált hússal, gombával, zöldségekkel tölthetjük. Híres magyar specialitássá vált a hortobágyi palacsinta és a rakott palacsinta, illetve a világhírnevet szerzett különlegesség, a mára hungarikummá vált Gundel-palacsinta is, melyet Márai Sándor felesége, Matzner Lola talált ki.

A palacsinta világnapja pedig, ahogy említettük, mindig a hamvazószerdát megelőző utolsó böjt nélküli nap, vagyis a húshagyó kedd.

Nekünk mindegy, hogy édes vagy sós, háromszögre hajtott vagy feltekert, úgy vagyunk vele, mint Gombóc Artúr: a lényeg, hogy palacsinta legyen és jó sok!

Jó étvágyat kívánunk!

(képek: Pinterest, Unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.